2020. március 8-án lesz 250. évfordulója Pápay Sámuel születésének. A méltatlanul elfeledett nagy magyar személyiség ezen kerek évfordulója alkalmából vitt nemzeti szalaggal átkötött emlékkoszorút pápai Alsóvárosi temetőbeli sírjára az Elsősorban pápai Városbarát Egylet. Pápay Sámuel nyelvész, pedagógus, ügyvéd, az első magyar irodalomtörténet írója volt, aki a magyar tudós társaság, vagyis a Magyar Tudományos Akadémia létesítéséhez háromévi jövedelmét, ezer ezüst forintot ajánlott fel. A 250. évfordulós, szerény, sírkerti főhajtáson a megjelenteknek Pápay vörös márvány síremlékjelénél Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő ismertette a néhai neves polihisztor életének fontosabb állomásait.

Pápay Sámuel 1770. március 8-án látja meg a napvilágot Felsőörsön. Apja Pápay János református iskolamester, édesanyja Kis Katalin.

1788-89-ben Kassán jár iskolába, atyja korai halála után azonban visszatér Veszprém megyébe. Neveltetéséről a továbbiakban idősebb testvére, Pápay János gondoskodik. Reménytelen anyagi helyzetében Esterházy Károly egri püspökhöz folyamodik és elhagyja felmenői hitét, hogy iskoláit befejezhesse, áttér a katolikus hitre. Így kerül a püspök támogatásával előbb Pestre, majd a jogi tanulmányok végzésére Egerbe. Itt két éven át jogi tanfolyamra jár és a magyar nyelv és irodalom tanulásában is előmenetelt tesz.

1793-ban a pesti királyi tábla jurátusa lesz. 1796. június 6-án ügyvédi vizsgát tesz és június 10-én felesküszik prókátornak. Ezután Pápára jön, és itt veszi hírét az Egerben megüresedett magyar nyelv és irodalom tanszékének. Pártfogó püspöke 1796. szeptember 12-én ki is nevezi 500 ft. évi fizetéssel.

A tanítói buzgóság annyira magával ragadja, hogy tanítványainak sokszor tart külön órákat is. Ennek az lesz a következménye, hogy belefárad a munkába és gyakran betegeskedik. Pártfogója, Esterházy püspök halála után 1800-ban lemond állásáról és Pápára költözik. Itt ügyvédi gyakorlatot folytat, a következő évben pedig tiszteletbeli ügyésszé nevezi ki Veszprém megye főispánja. 1802-ben Esterházy Miklós a devecseri uradalom ügyészévé, a főispán pedig megyei táblabíróvá nevezi ki. A gróf pár év múlva összes uradalmainak ügyét rábízza.

1805-ben feleségül veszi pókateleki Kondé Antóniát, bátyja feleségének húgát.

Pest vármegye műszótár készítését határozza el, úgy, hogy minden megye készítsen ilyen szótárt, hogy ezekből tudják összeállítani a teljes szótárt. Veszprém vármegye Pápayt kéri fel erre a munkára, melynek ő derekasan megfelel. Neki köszönhetők a törvényhozás magyar szavai. Pl. vád, vádlott, tanúk, védők, bírák stb.

1807-től sűrű levelezésben áll Kazinczy Ferenccel. „Nekünk, magyaroknak is hazafias kötelességünk, hogy vállvetve munkáljunk nyelvünk erejének és fényének gyarapításán, hogy megóvjuk a külső térveszteségtől, s a belső romlástól, hogy napfényre hozzuk kincseit az évszázadok irodalmából” – mondja.

Dúl a harc az ortológusok és a neológusok között. Mérsékelt nyelvújítás, ragaszkodás a deák nyelvhez, vagy a teljes megújítás, idegen helyett magyar szavak. Ő az utóbbi és Kazinczyék mellett foglal állást.

„A nyelv a tudományok kulcsa. Minél műveltebb az, annál tanultabb a nemzet.” „A tudós, csinos nyelv fenntartja századok múlva is dicsőségét a népnek.” – írja.

1808-ban jelenik meg korszakalkotó nagy műve a Magyar Minerva 4. kötetében A magyar literatúra esmérete címmel. Ez első magyar nyelvű rendszeres irodalomtörténetünk! Irodalomtörténetében leszögezi, hogy a magyar nyelv nem rokona a nyugati nyelveknek, inkább hasonlít a héber és más keleti nyelvekhez, de legközelebbi rokonságban a finn és a lapp nyelvekkel van.

A magyar tudós társaság, vagyis a Magyar Tudományos Akadémia létesítéséhez háromévi jövedelmét, ezer ezüst forintot ajánl fel.

Tiszteletét, ismertségét-elismertségét jelzi, hogy temetésén, 1827. május 31-én, a pápai Alsóvárosi temetőben a fiatal Deák Ferenc jó barátjával, Vörösmarty Mihály költővel is részt vesz.

(Forrás: EpVE-Hírlevél, fotók: EpVE)