A Pápai Közlöny 1912 március 24-i számában arról olvashatunk, hogy Budapest után Pápa az ország egyik legdrágább városa volt. Mint azt írja a korabeli hetilap, a "horribilis drágaság a megélhetést nemcsak megnehezíti, hanem hova-tova szinte lehetetlené teszi", s ezen problémák legnagyobb elszenvedője a középosztály volt.

"Ez az általános drágaság legnagyobb mértékben Pápán észlelhető - Statisztikai adatok igazolják, hogy a főváros után Pápa az ország egyik legdrágább városa, hogy a megélhetési viszonyok Pápán igen kedvezőtlenek. Különösen áll ez a középosztályra, a melyhez a kisfizetési köz- és magánhivatalnokok tartoznak."

A hivatalnokok túlnyomó többségét azok az állami, városi, bank, kereskedelmi és tisztviselők képezik, akiknek évi fizetése 2000 koronánál kisebb (akkoriban egy liter tej nagyjából egy koronába került, egy kilogramm kenyér pedig 30 fillérbe).

A lap szerint ebből az összegből nem telnek ki az élelmezés "lukszuriózusabb részei, a túlkiadások nem futják a fizetésből, nincsen rájuk fedezet, jön a hitelbe való vásárlás, a könyvadósság, amelyből minden hónapban kifizetetlen marad valami. Ez azután tetemes összeggé szaporodik és megkezdődik az anyagi zavar, amely a tisztviselői kart nyomja" - írja 1912-ben a Pápai Közlöny.

"Számokban szólva, azt jelenti az általános áremelkedés, hogy Pápa városában egy évtized alatt 40—50 százalékkai drágább lett a megélhetés. Azt jelenti ez, hogy aki előbb megélt 2000 koronából, annak ma 2800—3000 koronából kell ; aki elköltötte a múltban 3000 korona fizetését, annak ma 4200— 4500 koronára van szüksége, ha ugyan úgy akar élni, mint tiz év előtt.
Ez a helyzete a középosztálynak az általános drágaságban. Most még a temérdek adó járul hozzá a sok kiadáshoz és ezzel megkezdődik a kétségbeejtő anyagi romlás, amelyet az állam akadályozhatna meg, ha kiragadná magát a nagybirtok ölelő karjaiból" - írja kritikusan a pápai lap 1912-ben.

Kép: Kossuth Lajos utca az 1900-as évek elején (Forrás: egykor.hu)