Idén október 27-én első alkalommal rendezik meg a Királyi Operettgálát Budapesten. Az átlagember nem is gondolná, hogy milyen népszerűségnek örvend egy kissé talán ódivatúnak is nevezhető műfaj; olyannyira, hogy bizony a fiatalabb generációkból is nagyon sok rajongót képes elcsábítani. Köz-Vélemény című műsorunkban ezt Pándy Piroska, Príma és Madách Imre-díjas operaénekes és Szász Kati, az Interoperett művésze erősítette meg.

A Királyi Operettgála elnevezésű produkciót az elmúlt öt évben igazán különleges helyszínen, a gödöllői Királyi Kastély felújított szárnyának elegáns nagytermében rendezték meg. A helyszín kiválóan alkalmas volt egy olyan, szinte családias hangulatú hagyomány megteremtésére, amelynek eredményeképpen már egy kevésbé impozáns környezet is megfelelő terepet képes adni az operett műfajának virágzásához. Rádiónk művész vendégei is évek óta állandó szereplői ezeknek a pompás gálaesteknek. Ahogy Pándy Piroska fogalmazott: “Ritkán van arra lehetőség, hogy ilyen nemes körülmények között tudjunk fellépni.”
Szakmailag azért is különlegesek ezek az alkalmak, mert a gála szimfonikus zenekara a helyszínen élőben teremti meg a zenei alapokat. “Mivel élőzenéről van szó, a hangulat is egészen más.” – emelte ki Szász Kati.

Amellett, hogy mindenki egyénileg készül az előadásra, külön-külön rakják össze a művészek saját produkciójukat, a koncertet megelőző hét folyamán mindenki próbálhat a zenekarral is. Október utolsó vasárnapján elsősorban magyar zeneszerzők alkotásai csendülnek majd fel: Kálmán Imre Csárdáskirálynője és Lehár Ferenc A víg özvegye szinte kötelező daraboknak számítanak.

Általánosan él a közgondolkozásban az az elképzelés, hogy az operett főképpen az idősebb generációk kedvelt műfaja. Radikálisan ezt műsorunk vendégei sem tudták cáfolni, de megemlítették, hogy igenis van egy újabb fiatal réteg, akik járnak koncertekre ,ismerik az egyes zenedarabokat és együtt éneklik azokat a művészekkel. “Az operett ugyanolyan unikum a magyar ember számára, mint a cigányzene.” – magyarázza Pándy Piroska – “Bár már nincs annyi operett-produkció, de azt lehet hallani, hogy az operett nem hagyja magát elsöpörni.” Szász Kati a média hatását emelte ki a műfaj népszerűségének folyamatos csökkenésében. Mégis az ő tapasztalata is az, hogy mindig van egy olyan réteg, akinek fontos az operett, akik szeretnek elmerülni a szeretet és ármány mesevilágába.

“Én az éneklést úgy tekintem, mint egyfajta szeretet kinyilvánítást… Összekovácsolja az embereket, közös élményeket ad. Engem ez éltet.” – mondta Szász Kati. Bár mindketten fontosnak tartják a szakmai kihívás lehetőségét is, mégis a zene olyan jellemzőit hangsúlyozták, amelyet nem lehet csupán professzionális fogalmakkal megközelíteni. Ahogy Pándy Piroska fogalmazott: “A zene az életem részévé vált, mondhatni beköltözött a bőröm alá. Mindenkinek azt tanácsolnám, ha picit szomorú, vagy nehéz napja van, hallgasson egy kis zenét; hamar jobb kedve lesz tőle!”