Gyermektelen párok utolsó reménységét jelentik azok a nők, akik nem kevés pénzért kihordják és megszülik a gyermeket, majd lemondanak az újszülöttről. A világ tehetős részein élő párok egyes becslések szerint évente több ezer szerződést kötnek béranyaságra. Legutóbb egy ausztráliai eset világított rá a béranyaság intézményének visszásságaira.

Egy ausztrál házaspár is fizetett, meg is kapták az csecsemőt, de meglepő módon végül ők mondtak le a gyerekről. Az eset rámutat a háttérben meghúzódó jogi hiányosságokra, a szegénységre, a kiszolgáltatottságra, mert kiszolgáltatott lehet a béranya és a bérlő is.

A 12 hónapos Gammy Down-szindrómával és nyitott szívvel született Thaiföldön, a gyereket egy béranya hozta világra. A nőben ikrek fogantak, de a biológia apa és anya, egy ausztrál házaspár csupán az egyik, egészségesen születetett babát vitte magával. Az eset hatalmas felhördülést váltott ki világszerte, és felélesztette a körülötte lévő etikai vitát.

A thai béranya szerint a biológiai szülők, amikor megtudták a kisfiú fogyatékosságait, egyszerűen ott hagyták a csecsemőt. A házaspár eközben az ügyletben közreműködő szervezetet vádolja, hogy az nem gondoskodott a megfelelő magzati vizsgálatok elvégzéséről. Amikor pedig felmerült a Down-szindróma gyanúja, a béranyát állítólag abortuszra kérték, amit az vallási okokra hivatkozva megtagadott.

Most úgy tűnik, a viszontagságok után az ausztrál szülők sejtjéből fogant, és a 21 éves Pattharamon Chambua által kihordott baba mégis jó helyen van. A fiatal nő úgy döntött, megtartja és maga neveli a gyermeket. Amikor a sajtó nyomására a házaspár a nyilvánosság elé állt, a férfi egy elejtett mondatában a közvélemény igazoltnak látta mindazt, amit a béranya állított. „Egy szülő sem vágyik beteg gyermekre” – nyilatkozta David Farnell, az apa.

Ezután ausztrálok ezrei ajánlottak fel adományt a Thaiföldön ragadt gyermek gyógyíttatására, egy segélyszervezeten keresztül több mint 240 ezer ausztrál dollár, vagyis több mint 50 millió forint gyűlt össze. Azóta Chambua lakást vett Bangkokban, ahol megfelelő körülmények között gondoskodhat Gammyről és két saját gyermekéről. Ami pedig a legfontosabb, lehetősége van kifizetni a kisfiú sürgető szívműtétjét. Az orvosi ellátást immár Ausztráliában is igénybe veheti, mert a gyerek kivételesen gyors eljárásban megkapta az ország állampolgárságát.

A sajtó olykor beszámol olyan brit, dán vagy belga nőkről, akik nem képesek kihordani terhességüket, például méhelváltozás vagy valamilyen testi fogyatékosság miatt. A gyermekekre vágyó házaspárnak ilyenkor egy vér szerinti rokon, esetleg ismerős felajánlhatja, hogy a lombikban megtermékenyített petesejtet ő hordja ki. Nagy-Britanniában, Írországban, Dániában vagy Belgiumban erre ugyanis lehetőség nyílik, de csak akkor, ha a méhét kölcsönző nő ingyen nyújt segítséget.

A világ különböző részein eközben virágzik a béranyaság iparága. Nemcsak a fejlődő országokban – például Thaiföldön és Indiában –, hanem az Egyesült Államok néhány államában, illetve Oroszországban és Ukrajnában is bárki bérelhet anyát. A világ tehetős részein élő párok egyes becslések szerint évente több ezer szerződést kötnek az angolul surrogacy-nek nevezett béranyaságra. Jól felépített ügynökségek és egészségügyi intézmények működnek közre, miközben sok esetben a béranya és a biológiai szülők személyesen egyszer, ha találkoznak.

A harmincas évei közepén járó indiai Idan egy kanadai házaspárnak szült kisfiút, korábban, 2010-ben pedig egy másik házaspár ikreit hordta ki. Béranyasága kapcsán a sajtónak azt mondta, szegénységben él egy kicsi indiai faluban, és korábban el sem tudta volna képzelni, hogy egy magzat két ember testi kapcsolata nélkül is meg tud foganni. Egy szervezet segítségével azért vállalta a béranyaságot, hogy megadhassa saját gyermekeinek azt, ami neki nem adatott meg: oktatást, ami sok pénzbe kerül. Terhessége idején azt mondta, fájdalmas lesz megválni a babától, mint ahogy az volt az előző bérterhessége után is. Tudja ugyan, hogy a teste csak neveli a magzatot, mégis a sajátjának érzi.

Éppen ilyen buktatók miatt is kedvelt ország a béranyát kereső párok körében az Egyesült Államok. A Families Through Surrogacy nevű nonprofit szervezet szerint az esetek negyedében keresnek a házaspárok ott béranyát. Egyes szövetségi államok törvényei ugyanis engedélyezik a módszert, ráadásul szabályozzák, hogy ki számít szülőnek, vagyis a béranya nem tarthatja meg a gyermeket.

Nem utolsó sorban az Egyesült Államok területén született babák amerikai állampolgárságot kapnak, 21 éves koruk után pedig zöldkártyát igényelhetnek szüleiknek. Például ezért lett a tehetős meddő kínai párok körében igen felkapott az amerikai béranyaság, amelynek ennek megfelelő az ára is. Amerikában a procedúra akár 100 ezer dollárba, vagyis 25 millió forintba is kerülhet, míg Indiában vagy Thaiföldön ennek a felét kell fizetni. A béranyát a pénz töredéke illeti, a nagyobb részt az orvosi beavatkozás, a közvetítés és a terhességgondozás díja teszi ki.

A világ szegényebb országaiban a béranyák általában úgynevezett hostelekben töltik terhességük kilenc hónapját, ahol a szerződés szerint kontrollálják egészségi állapotukat, étkezésüket és pihenésüket is. Sok helyen pedig őr is vigyáz rájuk a kapuban. A BBC Hard Talk című műsorában az egyik legsikeresebb indiai „gyerekgyár” vezetőjét arról is faggatták, a velük szerződött nők hány százaléka tud vajon olvasni, hogy tisztában legyenek béranyasági szerződésük feltételeivel. Az interjúból az derült ki, hogy nem túl sok.