"A motor, ami miatt a régebbi Suzukikat szerettük, bizony nem egy pörgős benzines, ráadásul nem is a gyár fejlesztése, hanem a Fiattól érkezett 2.0 literes turbódízel. A Fiat Bravóban megismert erőforrás teljesít szolgálatot az SX4-ben is, azonban az ottani 170 lóerő helyett itt be kell érnünk 135-tel a hozzá társított 320 Nm-es maximális forgatónyomaték mellett. Azonban félreértés ne essék, bőven elegendő ez az erő az autó dinamikus mozgatásához, használatához.

Ami viszont már abszolút nem fér bele az erőforrás jó tulajdonságaiba, az a kegyetlen motorhang. A Bravónál is sajnos jellegzetesen zajos működés a kisebb teljesítmény ellenére itt még erősödött is talán. Hidegen a legzavaróbb. Olyankor úgy kerepel, mint egy ősrégi traktor, de azért menet közben is kapunk némi hangot a motortér felől, bár a menetszelet ez által (na meg a nem rossz hangszigetelésnek köszönhetően) elég minimálisan hallhatjuk csak. Kanyarokban érződik a dízel szív nagy súlya, mert inkább alulkormányzottá válik egy-egy erős kanyarvételkor az autó, mintsem a háta csúszna meg.

A sebességváltó egy hatsebességes kézi egység, mely könnyen kapcsolható, talán egy nagyon picit akadozós, de a mindennapi használatra tökéletes. Áttételezése érdekes, ugyanis 50 km/óra körüli sebességnél még nem lehet kényelmesen 5-öst kapcsolni, annyira leejti a fordulatot - 1000 környékére, és gázadásra elkezd rángatni. Ez persze nagyobb, folyamatosan tartott sebességnél jól jöhet, de azért a városban csak négy, nagy nehezen öt fokozatot használni egy dízelnél nem biztos, hogy jó spórolási módszer, főleg úgy, hogy maximális (320 Newtonméteres) nyomatékát 1500-as fordulatszámnál produkálja, tehát e főtengelyfordulat alatt már elég járatni a dinamikus haladáshoz" - a teljes tesztet elolvashatja az Autolabor.hu oldalon.