A 2018. december 20-i, csütörtöki ankéton a megjelent önkéntesek röviden értékelték az eddig végzetteket, a látókörükbe került rászorulóknak tartósélelem-adományokat gyűjtöttek egyleti karitatív sejtjükkel az ünnepekre, majd pedig Kerecsényi Zoltán EpVE-ügyvivő, városi képviselő rendhagyó kiselőadására került sor, mely ezúttal nem lokális vonatkozásokról szólt. Új oldaláról mutatkozva meg az egylet vezetője, a karácsonyi ünnepekhez közelítve – szubjektívmód –, számára kedves-kedvenc bibliai személyiségekről villantott fel párat, – s főként Ószövetségiekről. Bevezetőjében elsőként a neves magyar közgazdászprofesszort, prof. dr. Horváth Jánost idézte, aki amikor megkérdezték arról, hogy mit jelent számára a Biblia, azt felelte, minden „ami történelem, erkölcstan és költészet; napi olvasása erőt ad, utat mutat”.

Kerecsényi Zoltán hangsúlyozta, a Biblia a világ kulturális örökségének fontos része, az emberi kultúrkincs része, amely a világtörténelem, a művészetek megértéséhez is nélkülözhetetlen, éppen ezért is hasznos, ha mindenki megismeri. A Könyvek Könyveként is emlegetik a világon, szinte minden család lakásában megtalálható, azonban sajnos legtöbbnyire csak a könyvespolcokon. Kerecsényi felidézte iskolás korát, amikor a katolikus hittanórák alkalmával elsőként Móring József, Gömbös Károlyné, Molnár Zsigmond segítségével ismerkedtek diáktársaival a Szentírással, s azt, amikor már felnőttként mélyebben, komolyabban foglalkozva vele, főként protestáns segítségekkel kaphatott felmerülő kérdéseire belőle válaszokat. Ismeretterjesztő előadását Kerecsényi egy általa kedvencnek tartott szép műalkotás, a pápai Nagytemplom egyik mennyezetfreskója kapcsán Ábrahám és Melkisédek találkozásával indította, pontosabban Melkisédek titokzatos alakjával, aki Krisztus egyik előképeként tartható számon, s aki Ábrahámot az előrevetítő szimbólumú kenyérrel és borral kínálta. Izrael királyai közül a Betlehem környéki dombokon legeltető pásztorból, az „Isten szíve szerinti” királlyá lett Dávidot emelte ki, aki ha kellett, önmagával is szembe tudott fordulni, akit bűnbánata a megbánásig is elvezette. Szólt Dávid és Bethsabé kapcsolatáról, röviden ismertette a király szép, bűnbánati imáját, az 51. zsoltárt, s a 150 dávidi zsoltár közül kiemelkedő 22.-et, amelyet a keresztfán Krisztus is imádkozott. Salamon király tekintetében a világirodalom máig legszebb szerelmi költeményét, az Énekek énekét emelte ki az előadó, majd szólt Prédikátor könyvéről, annak az élet értelméről-értelmetlenségéről, a „hiábavalóságokról”. A próféták közül Illésről, Ésaiásról, Jeremiásról és Dánielről beszélt. Főként Jeremiásról, máig ható, mélységes üzeneteiről, a hamis prófétákkal való küzdelmeiről, a vezetőknek és a népnek babiloni vallásosságukat szemükre vető intéseiről. Dániel könyve kapcsán Nabukodonozor babiloni király „állóképéről” tett említést, s e kapcsán az emberi történelem végéről szóló magyarázatokra hívta fel a figyelmet; de Dániel, valamint Ésaiás, illetve Mikeás kapcsán arra is, amelyek a Megváltó világra jöttének ószövetségi előrejelzéseiről, származásáról, betlehemi születéséről, annak kiszámítható idejéről szólnak. Végül három irodalom, Anselm Grün, Hans Ruedi Weber és Ponori Thewrewk Aurél munkáinak segítségével – Vennes Gyöngyi egyleti önkéntes fölolvasó közreműködésével – szó esett a betlehemi pásztorok szerepéről, a „hallás elsőbbségéről”, a beszélgetve tanításról, a zsoltáréneklés jelentőségéről, a betlehemi csillagról, s a karácsonyi hagyományok római-pogány eredetű elemeiről is.