Az ünnepségen a Himnusz elhangzását követően Horváth Dorina, a Pápai PVK Nonprofit Kft. kulturális divíziójának vezetője mondott emlékbeszédet, majd a Weöres Sándor Általános Iskola diákjai adtak ünnepi műsort.

Beszédében Horváth Dorina arra emlékeztetett, hogy június 4-e olyan dátum a magyar közösség történetében, amely nem csupán a történelemkönyvek lapjain él, hanem a családi történetekben, az emlékezetben, a dalokban és a kultúrában is.

Mint fogalmazott, a trianoni döntés sokat vett el a magyarságtól, talán többet is, mint amennyit egy nemzet elbírhat, ugyanakkor a mai nap egyik legfontosabb tanulsága, hogy a területek elcsatolása ellenére a nemzet nyelvében, kultúrájában és közösségeiben egységes maradt. – Az összetartozás valójában ezekben mérhető. Ezek az értékek képesek generációkon át összekötni bennünket – hangsúlyozta.

A szónok kiemelte, hogy több mint száz év elteltével is él a magyar szó az elszakított területeken, élnek a nyelvjárások, a hagyományok, a népdalok és a táncok, amelyek mind azt üzenik: emlékeznünk kell a múltra, de a jövőt kell építenünk.

Horváth Dorina szerint az összetartozás megőrzése felelősség is egyben. Fontosnak nevezte a testvérvárosi kapcsolatok ápolását, a közösségépítést és a kulturális értékek továbbadását, hiszen így maradhatnak a felvidéki, erdélyi, vajdasági és kárpátaljai magyarok ugyanannak a kulturális közösségnek a részei, mint az anyaországban élők.

Beszédében külön kitért a kultúra szerepére is, amely – mint mondta – generációkon és országhatárokon átívelve kapcsolja össze az embereket.

– Egy vers, egy dal többet tud elmondani arról, kik vagyunk és mit éltünk át, mint egy történelmi pillanat vagy dátum – fogalmazott.

A kulturális divízió vezetője hangsúlyozta, hogy az összetartozás nem magától értetődő állapot, hanem tudatos döntés. Döntés arról, hogy figyelemmel fordulunk egymás felé, nyitottan és felelősséggel gondozzuk a múltból kapott értékeket, és kapaszkodót adunk a következő generációk számára.

Horváth Dorina kiemelte: a Nemzeti Összetartozás Napja annak bizonyítéka, hogy a magyar közösség ereje a nyelvben, a kultúrában, az emberi kapcsolatokban és az újrakezdés képességében rejlik. – Össze kell tartanunk nemzetként, határon belül és kívül, mert közös a nyelvünk, a kultúránk és az emlékezetünk. Ezek őriztek meg bennünket az elmúlt száz évben, és ezek adhatnak erőt a következő száz évben is – zárta gondolatait Horváth Dorina.

Az ünnepség a Weöres Sándor Általános Iskola tanulóinak emlékműsorával, majd a szervezetek és intézmények koszorúinak elhelyezésével folytatódott az Országzászló Emlékműnél.A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult.