A fosszíliát még az 1980-as évek elején találták, de mivel a paleontológusok nem tudták, mivel van dolguk, a lelet a Wisconsini Egyetem Geológiai Múzeumába került.

Az Ohiói Otterbein Egyetem kutatócsoportja Andrew Wendruff vezetésével csak 2016-ban kezdte vizsgálni a múzeum gyűjteményét és fedezett fel két skorpióhoz hasonlító fosszíliát. Az állatok torán hét lemezt figyeltek meg. A fiatalabb skorpiófosszíliákon csak hat ilyen lemez van, a ma élőkén öt.

A tudósok megjegyezték, hogy az ősi állat belső anatómiája nagyon jól megőrződött, ami igen ritka ilyen korú fosszíliák esetében. Amikor a két skorpiófosszília anatómiáját összehasonlították a mai skorpiókéval, meglepő hasonlóságokat találtak a keringési rendszerükben és a légzőszervekben. Ez azt jelzi, hogy a skorpiók belső anatómiájának bizonyos részei nem sokat változtak az elmúlt mint 440 millió évben - írta Jason Dunlop, a berlini Természetrajzi Múzeum pókszabásúak osztályának kurátora a Science című folyóirat honlapján.

A kutatók a fosszíliák korát a lelőhelyen talált más állatok fosszíliáinak pontosan meghatározott kora alapján állapították meg.

A kutatók a Scientific Report című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban az új fajt Parioscorpio venatornak (vadászó ősskorpiónak) nevezték el.

Azt a szakemberek még mindig nem tudják, hogy a P. venator a szárazföldön vagy vízben élt. 450 millió éve a Waukesha térség egy meleg, sekély óceán volt. A magas sótartalom és az alacsony oxigéntartalom miatt az ott élt állatok fosszíliái jól megőrződtek.

A pókszerűek az első állatok között voltak, amelyek szárazföldivé váltak. A szakemberek azonban nem tudják, hogy egyetlen közös ősük jött először a földre, és később ágaztak különböző renddé, vagy egyes rendek egymástól függetlenül váltak szárazföldi élőlénnyé.