Mint előadásának bevezetésében az önkormányzati képviselő elmondta, szubjektív előadás megtartására vállalkozott, hisz az ő számára kedves, meghatározó magyar történelmi-irodalmi személyiségekről, s konkrétan a szülővárosához, Pápához köthető magyar és pápai jelesek életéről, példájáról kívánt előadásában beszélni. Mint mondta, előadásának akár az „Óriások vállán” címet is adhatta volna, hisz „óriásokról”, nagy magyar és pápai gondolkodókról kívánt beszélni-mesélni.

Az előadónak pár esztendővel ezelőtt jelent meg „Magyarnak lenni - pápainak lenni” című „identitás-könyve”, melyben patriótaságáról vall. Ennek segítségével, illetve vetített képkockák segítségével vonult végig mostani előadásában is a város kezdeti időszakától a múlt századig a meghatározó történeti alakokon keresztül, de színesítésként egy-két tárgyi emléket is bemutatott hallgatóságának, többek közt egy közel száz éves, pápai Bőhm-féle fapipát, megmutatta és föllapozta éppen 175 éves családi Bibliáját, s körbeadott egy közel kilencvenéves, Beck Ö. Fülöp által alkotott szép érmét is. Előadásában elsőként Pápa város címeréről szólt; e kapcsán a Nagytemplom védőszentjéről, a városcímerben megjelenő Szent István vértanúról, a hozzá kapcsolódó művészeti és történeti emlékekről, aztán a reformáció idei, félévezredes évfordulója kapcsán Thurzó Elek országbíróról, a „magyar Lutherről”: Dévai Bíró Mátyásról, a Pápán elhunyt Huszár Gál lelkész-nyomdászról, a sok megalázatást elszenvedett gályarab-prédikátorokról beszélt. Idézett Moldova György híres regénye nyomán Kocsi Csergő Bálintról, megemlékezett Vak Bottyán János generálisról, valamint a kuruc kor költészetének pápai vetületeiről. Aztán részletesen beszélt Esterházy Ferenc és Károly városépítő-városszépítő munkásságáról, a híres pápai protestáns kollégium jeles pedagógusairól: Mándi Márton István, Tarczy Lajos, Bocsor István professzorokról, és természetesen a három nagy pápai diákról: Orlairól, Petőfiről, Jókairól. Kerecsényi Zoltán különösen részletesen említette Petőfi pápai emlékeit, hiszen a halhatatlan szellemű poéta idén 175 esztendeje vette fel Pápán a Petőfi nevet. De természetesen nem ragadt le Petőfinél. Méltatta az 1848/49-es dolgokat, külön is a pápai zsidóság néhai európai műveltségű, reformer szellemű rabbiját, Lőw Lipótot, annak példás hazafiságát. Emlékeztetett a Pápa melletti ihászi ütközet honvédjeire, majd a pápai hetes honvéd huszárok hősiességére; szólt Ferenczi Sándor huszár ezredorvos-analitikusról, akihez világhíres tudós barátja, Sigmund Freud még Pápára is képes volt eljönni látogatóba az első világégés idején. Megidézte az egykori bátor pápai polgármester és honatya, Sulyok Dezső alakját, Somogyváry Gyula író munkásságát, végül egy-egy jellegzetes vers segítségével emlékeztetett olyan meghatározó, pápai kötődésű irodalmárainkra, mint: Nagy László, Csoóri Sándor és Rab Zsuzsa.

Előadásában a lokálpatrióta-városi képviselő külön, kiemelten emlékezett meg a hajdani pápai lokálpatrióta-alpolgármester, lelkész, Kövy Zsolt személyéről, akinek Kerecsényi felvetése szerint méltó volna egy emlékjelet állítani az elkövetkező időkben. Kerecsényi Zoltán egy Kövytől vett idézet megosztásával foglalta össze neves, múltbéli példaadókat felvonultató előadásának lényegét, mely egyben számára, saját munkásságára is útmutatóként szolgál: „Az élet az eredet misztériuma. Valahol a múlt idők méhében születik minden emberi élet. Az ősök mozdulatát, jellemét, nyelvét, tapasztalatát, fájdalmát és örömét hordozza magában minden emberi sors. Ösztönösen, tudatosan vagy akár megfejthetetlenül. Minden életben egyfajta múlt létezik tovább. Az idők műhelyeiben életek érlelődnek biológiai és szellemi folyamatokká. Senki sem értheti meg önmagát, senki sem foghatja föl a más életét a múlt értése nélkül. A szó, vagy akár az írás emlékezete véges ugyan, de mégis »tudunk egymásról, mint öröm és bánat - enyém a múlt és övék a jelen.« Az eredet nem a fogantatás pillanatától kezdődik, előbbről, sokkal előbbről. Benne van a táj, az ember, a bukás, a fölemelkedés, öröm és indulat, mint titkos formáló erő...”