A modern magyar líra kiemelkedő képviselőjére megölésének évfordulója kapcsán november 23-án, szombaton este, kővágóörsi emléktáblájánál emlékeztek-emlékeztettek koszorúzással, mécsesgyújtással a helyiek. A megjelenteket Horváth Dezső polgármester, valamint Iván Katalin tanárnő, a település díszpolgára köszöntötte. Emlékbeszédet Kerecsényi Zoltán Radnóti-díjas, a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely ügyvivője mondott, aki a 2013-ban felállított kővágóörsi Radnóti-emléktábla kezdeményezője volt. Radnóti-versekkel Biczók József és Koczor Richárd működtek közre.

A Sem emlék sem varázslat című versből vett, a kővágóörsi emléktáblán olvasható „merengj el hát egy percre e gazdag életen” sorral gondolkodtatta el az emlékezőket a költő mártír-sorsáról Kerecsényi Zoltán, ismertetve Radnóti Miklós életének utolsó szakaszait, megaláztatásait, munkaszolgálatos időszakát, illetve a lokális kötődéseket is. Kiemelte, megyénk, Veszprém megye fontos helyszín Radnóti Miklós életében: Kővágóörs az, amely a boldogsághoz, a nászúthoz, a Fannival közös úton való elinduláshoz kötődik, Szentkirályszabadja pedig az a helység, ahonnan munkaszolgálatos fogolyként az utolsó gyalogmenetre, a halálba indult, ahol papírra vetette utolsó fennmaradt versét, a negyedik Razglednicát. Kerecsényi szólt a néhai pálkövei „törpebérlőről”, a náciellenes nemzeti ellenállás vezető személyiségéről, Bajcsy-Zsilinszky Endréről is, akinek a közbenjárására 1943 tavaszán Radnóti Miklós felmentést kapott a munkaszolgálat alól, – igaz, sajnos csak átmenetileg.

Részletek Kerecsényi Zoltán beszédéből:

Radnóti Miklós 1935 augusztusában tartózkodik a Balaton-felvidéken, pár nappal azután, hogy feleségül vette Gyarmati Fannit. Gyakorlatilag ez a nászútjuk. 1935. augusztus 15-én a két kővágóörsi születésű irodalmár: Lakatos Péter Pál újságíró, költő, valamint Szalai Imre író, építész meghívására tartózkodnak Radnótiék Kővágóörsön. Erről még egy fényképfelvétel is készül, amelyet jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz Budapesten. A fotón a költő és fiatal hitvese állnak Lakatos Péter Pál kisfia, Laci társaságában a kővágóörsi katolikus templom előtt (körülbelül azon a részen, ahol most az emléktábla a művelődési ház falán van). A felvétel Szalai Imre munkája a kővágóörsi búcsú napján. Szalai visszaemlékezése szerint Radnótiék egy éjszakát töltenek a községben, Körmendy asztalos házában aludnak, a Káli út 39-ben, az utcai kerítés mellett a házhoz tartozó kicsinyke bódéban.

A fotográfiát készítő barát, Szalai Imre így emlékezik vissza: „Kővágóörs főterén, a templom előtt a fiatal hitves és Miklós áll. Közöttük Lakatos Péter Pál kisfia, Laci. A felvételt én készítettem, 1935-ben, amikor nászútjuk alkalmából Radnótiék egy éjszakát ott töltöttek. Körmendy asztalos házában aludtak, a Káli út 39.-ben, az utcai kerítés mellett a házhoz tartozó kicsinyke bódéban…”

Fonay Tibor Radnóti Kővágóörsön című miniesszéjében így ír: „1935-öt írtak akkor, Radnóti Miklós akkor nősült: augusztus 11-én. Ifjú feleségével, Gyarmati Fannival jártak itt, mégpedig Kővágóörsön. Itt született, lakott Lakatos Péter Pál… A kép a kővágóörsi Fő utcán (háttérben a katolikus templommal) ábrázolja a házaspárt, köztük a vendéglátó Lakatos Péter Pál kisfiát, Lacit, aki akkor nékem tanítványom volt. Lehetett talán negyedikes osztályos. A kép minden kétséget kizáróan a kővágóörsi Fő utcán készült. Azt is meg lehet állapítani, hogy augusztus 15-én. Erről a kép jobb harmadában a házak előtt árulkodnak a bazárosok sátrai. Ilyen nap bizonyos, hogy csak egy volt Kővágóörsön. Augusztus 15-e, a búcsú napja. Még egyszer kirakodtak az árusok, november 5-én az Imre-napi vásáron, de akkor kint a falu fölötti vásártéren. Lakatos Péter Pál nászútjuk alkalmával látta vendégül Radnóti Miklósékat. Lakatos szülőháza a falu Révfülöpi utcáján van, Szalai Imre irodalomkritikus többször említi, mint a három költő házát. Valóban, abban a házban született a Zánkán eltemetett Bozzay Pál, a szabadságharc költője, Szalai Imre és Lakatos Pál. Lakatos édesapja kiskereskedő volt a faluban. Hogy mégsem ebben a házban fogadta vendégét, annak oka egyrészt nyilvánvalóan az volt – mint köztudomású – zaklatták mindkettőjüket (Lakatos akkor már nézeteiért börtönt ült). Másfelől pedig rendelkezésre állt, az ecséri dűlőben pincés-présház épületük csodás kilátással a Balatonra. Ott nyugodtan társaloghattak.”

Kilenc év, ennyi adatik kettejüknek házaspárként. Talán házasságkötésük kilencéves évfordulóján, „Zagubica fölött a hegyekben”, a fogolytáborban születő A la recherche című (Proust: Az eltűnt idő nyomában regényére utalva) költeményében házasságkötésük pillanatait, nászútjukat, a boldog, Balaton melletti, kővágóörsi napokat, a gondtalan derűt, a költőbarátokkal az egyik kővágóörsi-révfülöpi pincénél való borozgatást idézheti meg:
„Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?”

A Sem emlék sem varázslat című verséből vésettem fel hat éve erre az emléktáblára a „merengj el hát egy percre e gazdag életen” sort. Gondoljunk csak bele, megyénk, Veszprém megye fontos helyszín Radnóti Miklós életében: Kővágóörs az, amely a boldogságához, nászútjához, a Fannival közös úton való elindulásához kötődik, Szentkirályszabadja pedig az a helység, ahonnan munkaszolgálatos fogolyként az utolsó gyalogmenetre, a halálba indul, ahol papírra veti utolsó fennmaradó versét, a negyedik Razglednicát.

A néhai pálkövei „törpebérlő”, a náciellenes nemzeti ellenállás vezető személyiségéhez, Bajcsy-Zsilinszky Endréhez 1943-tól kezdődően a politikai és származási okokért üldözöttek szinte „panaszirodaként” fordulnak sérelmeikkel. Bajcsy-Zsilinszky számára nem kérdéses, hogy segítsen a zsidóságukért vagy más okok miatt üldözött irodalmár és művészismerősein is. Egyik barátjának írja: „...félig betegen, de egészen kimerülve érkeztem (Pálkövéről), mert hetek óta igen nagy zaklatottságban élek, főleg a zsidó munkaszolgálatosok ügyében árasztanak el kérésekkel barátok és ismeretlenek, melyeket nem tudok elhárítani. Végre is én nem államférfi vagyok, hanem egyszerű politikus közkatona, aki a cserkész jelszó szerint ott igyekszem segíteni, ahol lehet.”

Bajcsy-Zsilinszky zsidó-ügyekben együtt dolgozik a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájával is. Számos esetben továbbítja a Pártfogó Irodához a hozzá érkező panaszokat ügyintézés végett. Közel kétszázra tehető azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben a politikai és származási okokból üldözöttek érdekében Bajcsy-Zsilinszky eljár a kormányzat illetékes tisztségviselőinél. Különösen sokat fáradozik a szadista parancsnokok túlkapásait elszenvedő zsidó munkaszolgálatosok védelmében és a hozzátartozóiktól törvénytelenül megvonandó hadisegélyek ügyében. Közbenjárására Radnóti Miklós is felmentést kap a munkaszolgálat alól. Bajcsy-Zsilinszky 1943. március 9-én személyesen visz levelet Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszterhez, ebben több neves közéleti személyiséggel együtt kéri a költő leszerelését is. Bajcsy-Zsilinszky mellett a jeles magyar néprajzkutató – Radnóti barátja – Ortutay Gyula az, aki a költő szabadulásáért legjobban kardoskodik. Radnóti 1943. márciusi megalázásáról ekképpen ír: „A borzalmas dolog, amit oly nehéz volt kihevernie, a következő: villamoson járt ki mint munkaszolgálatos Pesten egy ládagyárba, s a villamosról egy kötekedő, aljas kis önkéntes leszállíttatta, bekísérte a Róbert Károly Laktanyába, ott kopaszra nyíratta, és a szokásos, megalázó gyakorlatozásokkal kínozta órákon át. Ekkor már kísérleteztünk kiszabadításával, felmentési engedélyt akartunk szerezni.”

Radnóti munkaszolgálatból való felmentetési akciója sikerrel végződik, 1943. április végén leszerelik. De sajnos, csak átmenetileg.

1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában a költő feleségével együtt felveszi a keresztséget. A keresztelő pap Sík Sándor, keresztapának Zolnai Bélát, hajdani szegedi francia nyelvi professzorát kéri fel, akit távollétében Ortutay Gyula helyettesít. Radnóti ezzel egy régi elhatározását teljesíti be, hogy a krisztusi kort elérve, még harmincnegyedik születésnapja előtt megkeresztelkedjen. Elhatározásában politikai megfontolás nem játszik szerepet, a zsidótörvények miatt ebből előnye ekkor már nem származik, döntése lelki igényből, meggyőződésből fakadó. Ezután munkával teli hónapok következnek. 1943. szeptember 19-én a Magyar Nemzetben megjelenik Páris című verse, valamint Páris, délután öt óra címmel egy fordításrészlete Jules Romains Les hommes de bonne volonte (Jóakaratú emberek) című regényéből, melyhez munkaszolgálatos társai levelezőlapon gratulálnak neki. 1943 nyarán az Orpheus nyomában. Műfordítások kétezer év költőiből címmel jelennek meg válogatott versfordításai. Radnóti nemzedékének legkiválóbb műfordítója, fordításait a végső változatig rendkívüli gonddal, sokáig csiszolgatja. 1943 karácsonyán a Franklin Kiadónál megjelenik La Fontaine verses meséiből készített válogatása, Cervantes Don Quijotéjának átdolgozása, 1944 Vízkeresztjén pedig hozzáfog Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című drámájának fordításához. S ezen a télen írja meg egyik leghíresebb versét, a Nem tudhatom… címűt is. Még napvilágot lát Karunga, a holtak ura című kötete, amely az 1943-1944 fordulóján fordított néger meséit, valamint korábban keletkezett hasonló tematikájú versfordításait tartalmazza, de már közelegnek a vészterhes fellegek: a Wehrmacht és az SS-alakulatok több irányból átlépik a határt.

1944. március 19-én a budapestiek német páncélosok motorzajára ébrednek; bekövetkezik a megszállás. Az országban egyedül csak egy ember fogadja fegyverrel a németeket Budán: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ezzel egy időben Pesten Heimlich (Hernádi) Lajos zongoraművész fiának keresztelőjére készül a Radnóti-házaspár. De a megszállás ezt is keresztülhúzza. Másnap Radnóti Miklós versei és naplója kéziratait elviszi az Országos Széchenyi Könyvtárba, hogy biztonságban tudja őket. Bő egy hónap múlva megkapja behívóját a harmadik munkaszolgálatára is. Bajcsy-Zsilinszkyt pedig börtönbe vetik, csak ősszel szabadulhat.

Radnóti Borból két tábori levelezőlapot ír Fanninak, az elsőt július 23-án, házasságkötésük évfordulójára: „…a házassági évfordulónkon nagyon-nagyon Veled leszek…” A második, egyben utolsó levele augusztus 16-án kelt: „…köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet…” Fanni soha többé nem látja viszont Miklóst, – nem nézi meg a háború után exhumált holttestét sem.
Fanni alakját férje számos költeményben örökíti meg. Róla szól például a Két karodban, s az Erőltetett menet halhatatlan sora: „és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt”.

A munkaszolgálatba hurcolt költő számára Fanni jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, az élethez való köteléket. 1944-ben – nem sokkal meggyilkolása előtt – is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez címűt. Fanni egész életében hű maradt a költőhöz. Budapesten, a Pozsonyi úton, abban a lakásban élt 101. életévéig, haláláig, amit házasságkötésük óta béreltek férjével. A lakás bejárati ajtajának névtábláján mindvégig a dr. Radnóti Miklós – név volt olvasható.
A magyar irodalom legszebb szerelmes verseinek ihletője, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni öt esztendővel ezelőtt, 2014. február 15-én hunyt el. Még élt, amikor ezt a kővágóörsi emléktáblát ide – 2013 őszén – elhelyeztük.

„Radnóti Hitler hatalomra jutása után (1933. január) már tudta, hogy »halálraítélt«. Az új háború felé közeledő Európában, a fasizálódó Magyarországon sorsa egyre inkább megpecsételődött, a költő mégsem zuhant a végső pesszimizmusba, a teljes lemondásba. A kétségbeesésen is diadalmaskodó erkölcsi erő, a lélek energiáit újra meg újra mozgósítani képes magatartása személyisége legállandóbb tulajdonságának tekinthető. Ennek a lelkierőnek egyik legerősebb támasza volt a humánumot megőrző boldog hitvesi szerelem, az otthon derűs idillje, az istenhegyi kert nyugalma. Ezek táplálták az embertelen korral szembenéző lélekben az élet rajongó szeretetét, a túlélés konok reményét a legreménytelenebb helyzetekben is. A haláltudat és az életöröm egyszerre van jelen életében és az utolsó évek költészetében is.”

(Forrás, fotók: BZSESZÖM-Hírlevél)