A Magyar Költészet Napja alkalmából, április 11-én, a Március 15. téren helyezett el koszorút az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylet az ország és Európa egykor elismert női irodalmára, a 90 esztendeje született Rab Zsuzsa költő-műfordító emlékére. Az egybegyűlteket Vennes Györgyi, az Egylet ügyvivője köszöntötte Rab Zsuzsa Otthagyott városomban című versének elmondásával, majd Kerecsényi Zoltán, az Egylet alapító-ügyvivője, önkormányzati képviselő osztotta meg gondolatait Pápa városa és a költészet, valamint Rab Zsuzsa és Pápa kapcsolatáról. Mint mondta, Rab Zsuzsa nevét életében és halálában Magyarországon és a világon főként orosz művek fordítójaként - főként Jeszenyin-művek fordítójaként - emlegetik, azonban neki köszönhetően olvashatók magyarul például grúz, albán, szerb, csecsen, kabar, akház költemények is; összesen majd kétszáz kötetnyi műfordítást hagyott hátra, mégis, műfordításai mellett legkedvesebbek azon saját lírái voltak, amelyekkel vissza tudta idézni a „felhőtlen örömök városát”, s annak nemzetét szolgáló kollégiumát. Rab Zsuzsa jól tudta, hogy az orosz nyelv milyen ősiséget rejt, s nem voltak véletlenek örmény népi énekes fordításai sem, – annak népnek a nyelvéről, amely Európában először vette fel a kereszténységet a IV. század elején. De Rab Zsuzsa elsősorban pápai volt - hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán, aki Rab lokálpatrióta-gondolatait idézte:

„Pápa utánam jött mindenüvé. De én is mentem utána. A háború utáni években hol vonatlépcsőn, hol teherautó tetején, többnyire éjszaka, hogy időt ne veszítsek. Haza-hazatérve akaratlanul arra vitt a lábam, ahol minden szögletben ifjúkori emlékeim villantak rám sohasem fakuló színekkel... Fővárosi lakos lettem. De sohasem igazi. A kőrengetegben kalitkába zárt madárnak éreztem magam. Nem a háború utáni szegénységem fojtogatott, azzal – máról holnapra élve, az egyetem mellett munkákat vállalva – könnyedén elbántam. A tér, a levegő, a zöld világ hiánya sorvasztott; a Duna-part lépcsőin üldögélve-tanulva a Tapolca zöld vízillatát éreztem, a Bazilika déli harangszava a mi pápai harangjaink kongó szívét idézte; az utcasarkon árult virágok a Hódoska-rét kökörcsinjeinek fanyar illatát…”

A képviselő emlékeztetett, ebben az esztendőben több évforduló is van: 90 éve született Rab Zsuzsa, 130 éve született édesapja, a neves kollégiumigazgató Rab István, ugyancsak 90 esztendeje született Kövy Zsolt lelkész-író, és 485 esztendeje világít a pápai "skóla" fénye, vagyis ennyi éve él a számos hírességet, költőt és írót felnevelő pápai kollégium. Kerecsényi kiemelte, Rab Zsuzsa és Kövy Zsolt volt az, akik elsőkként, bátran küzdöttek a nagy múltú pápai intézmény visszaállításáért„ "mozgalmat” indítottak, alapítványt tettek öregdiák-társaikkal az igazságtalanul államosított ősi iskola újranyitásáért. Büszkén kell emlékezni és emlékeztetni majd mindezekre az idén több, más programon is a pápaiakat. - emelte ki. Az idei, költészet napja kapcsán, a költőnő egykori szülőháza homlokzata előtt, márványtáblája alatt egybegyűlt városbarátok végül elhelyezték nemzetiszínű szalaggal átkötött, és Rab Zsuzsa kis fotójával díszített koszorújukat.