Ebben az évben minden eddiginél többen ünnepeltek
nemzeti zarándokhelyünkön. A pápai zarándokcsoport különleges esemény
részese volt, a Nyergestetőn kopjafát helyezett el a hősiesség, és az
áldozatvállalás emlékhelyén. A gyönyörű kopjafát Páll Balázs faragta, a
helyhez kötődő eseményről pedig a legszebben Kányádi Sándor sorai beszélnek:

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
(...)
Kányádi Sándor
Nyergestető, 1965