Kiss Zoltán Deák Ferenc utcai, majd dr. Katona István Márton István utca emléktáblájának koszorúzását követően a megemlékezés az Erzsébet ligetben, a Magyar Pieta 1956 szobornál folytatódott.

Latorcai János elsőként felidézte a forradalom pápai vonatkozásait. - 1956 októberében a budapesti események hírére szikraként lobbantak be a forradalmak lángjai országszerte. A fennmaradt dokumentumokból kiderül, hogy Pápán a tenni akarás és a szolidaritás határozta meg a forradalom napjait. Október 26-án a tüntetők kiszabadították a börtönből a rabokat, másnap megalakult a pápai forradalmi tanács, amely 17 pontban fogalmazta meg követeléseit - hangzott el a beszédben.

A szónok szerint egy modern, piacgazdaságra épülő, szabad és független, nemzeti keresztény alapokon álló Magyarország reményét vetítette előre a forradalom, ám mindez szertefoszlott, amikor a szovjet csapatok november 4-én benyomultak az országba. - 1956. november 4-én a szovjet csapatok Pápát is elérték, azt követően - úgy, mint országszerte - a politikai megtorlások időszaka következett. A forradalom Nagy Imre és Bibó István révén a nemzetben gondolkodó baloldal megjelenését is elhozta, a forradalom eltiprásával azonban a Kádár János vezette kommunisták nemcsak a hazájukat, hanem ezt az eszmét is megtagadták - fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.

Latorcai János szerint ma is megtapasztalhatjuk azt a politikát, amelyet Kádár és Rákosi folytatott Moszkvában, hiszen ma is sokan vannak, akik "Brüsszelt a hazájuk értékeinek, eredményeinek befeketítésére használják". -Oda jutottunk, hogy ma a multikulti és az antirasszista mozgalmak újabb csomagolást kaptak, de valójában ugyanolyan ellentmondást nem tűrő szemléletet tükröznek, mint az ötvenes évek kelet-európai szocializmusa. Ezért 1956 hőseinek bátorságából erőt merítve kell cselekednünk ma is, összefogással és elszántsággal, hogy sikerrel oldjuk meg a ránk váró kihívásokat - hangzott el az emlékbeszédben.

A megemlékezés koszorúzással, majd a Szózat hangjaival zárult.