„Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg. Ez a legnagyobb trauma, ami érhet bennünket és egy életen át elkísér. Ki így, ki úgy dolgozza fel közülünk, de egy biztos: maradandó nyomokat hagy bennünk. Minket is hazavárnak!” – fogalmaznak nyílt levelükben, amelyet a következőkben teljes terjedelmében közlünk:

Tisztelt Autósok! Tisztelt Közúti Közlekedők!

Sajnálatos módon az utóbbi időben sok hír szól a vasúti átjárós balesetek megnövekedett számáról. 2022 májusáig már 39 vasúti átjárós baleset történt, amelyekben tizenheten vesztették életüket, annyian, mint tavaly egész évben. Ezeket a baleseteket kivétel nélkül mindig a gyelmetlenség és a KRESZ szabályainak be nem tartása okozta. A döbbenetes számok mögött elmúlt életek, gyászoló családok, a súlyos sérülések okozta maradandó zikai és lelki traumák állnak. Ezeket a sorokat olvasva valószínűleg a legtöbben kizárólag a balesetet elszenvedett közúti közlekedőkre gondolnak, azonban pontosan ugyanez igaz ránk, mozdonyvezetőkre is. Az utóbbi években több kollégánk is életét vesztette szolgálatteljesítés közben, akik reggel elmentek dolgozni, de már soha nem tértek haza. Őket is hazavárták… Mit érez a mozdonyvezető, amikor a vasúti átjáróban meglát egy autót, teherautót, kerékpárost vagy gyalogost? Elsősorban tehetetlenséget. Gyorsfékezünk, de a vonat fékútja többszáz méter. Ez az egyetlen lehetőségünk, és nagyobb jármű esetén - ahogy tanították az idősebb, rutinos mozdonyvezetők - a géptérbe szaladni, hogy túléljük az ütközést. A balesetek egyetlen pillanat alatt következnek be, szinte esélyünk sincs az elkerülésükre, és onnantól kizárólag a szerencsén múlik azok kimenetele. Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg. Ez a legnagyobb trauma, ami érhet bennünket és egy életen át elkísér. Ki így, ki úgy dolgozza fel közülünk, de egy biztos: maradandó nyomokat hagy bennünk. A csattanás, a látvány, a hangok, a gondolatok a fejben szaladva hátra a megállás után... Vajon mit találunk? Vajon élnek? Miért nem gyeltek, mi történhetett? Gondolatok milliói a fejben. A mozdonyvezető fejében, aki nem ezért ment be dolgozni, nem ezért választotta ezt a munkát, nem ezt gondolta, amikor örömmel, boldogsággal lobogtatta a jogosítványát a rengeteg tanulás után, miután kimondhatta az élete álmát: „mozdonyvezető lettem”. Aztán jön egy eset, amely teljesen megváltoztatja az életét. Innentől kezdve minden más. Csalódás, sajnálat, gyötrelem a szívében.

Miért? Vajon kik voltak? Miért hibáztak? Miért nem gyeltek? Kérdések ezrei, amikre sosem lesz válasz, amikre sosem kapunk magyarázatot. Egy kis rekesz az agyban, ahová bekerül az eset. Barátok, kollégák, szakemberek vagy mentori program segíthet a borzalmak feldolgozásában. Mert menni kell tovább, holnap is fel kell ülni a mozdonyra, hiszen ez a munkánk, a hivatásunk. Megéri 2 perccel hamarabb odaérni bárhová, mint soha többé? Kérünk minden közúti közlekedőt, hogy tartsák be a KRESZ szabályait, és a vasúti átjárót minden esetben fokozott körültekintéssel közelítsék meg! Tilos jelzés esetén soha ne hajtsanak rá autóval vagy kerékpárral a sínekre, és ne gyalogoljanak át az átjárón. A vasúti fénysorompó fehér villogó fénye nem szabad áthaladást jelent, csupán annyit, hogy a berendezés működik, de ez esetben is meg kell győződni arról, hogy egyik irányból sem közelít vasúti jármű. Szakképzett mozdonyvezetők vagyunk, és mindent megteszünk a balesetek elkerülése érdekében, de sajnos a zika határok közé szorít bennünket.

Közlekedjünk figyelmesen, vigyázzunk egymásra! Minket is hazavárnak!