2022-ben a farsangi időszak január 6-tól március 2-ig, hamvazószerdáig tart. Télbúcsúztató-tavaszváró periódus ez a húsvét előtti negyvennapos böjt kezdetéig. A nagy fesztiválok ideje, amikor táncolnak, báloznak az emberek, vagyis jókedvű a világ. Legalábbis amikor normális medrében zajlanak a világ dolgai.

Az ezen archív fényképfelvétel születésekor sem valami békeidők jártak. A kép hátoldalán, a ceruzás feljegyzés tanúsága szerint 1915. november havában – több mint százöt esztendeje –, az első világégés alatt készült Pápán. Ez a már jó egy évszázadot túlélt felvétel nem kötődik a farsanghoz, de még ha áttétesen is – a „jelmezelés” okán –, pár mondat erejéig érdekes lehet ebben a mostani pandémiás, háborús hírű napokban róla megemlékezni. Érzékeltetve azt, hogy még a nagy háború alatt is volt igény a kulturálódásra, hogy akkor is éltek helyi kisközösségek, melyek segítségével el-elfeledkezhettek kicsit az emberek a szomorúságokról. (Például városunk Pegazus és S.K. Társulata is hasonlóan tevékenykedhetik ez idő tájt.)

A kép első ránézésre egy idillikus, megsárgult családi fotó is lehetne. Azonban korántsem. Dédnagyanyám pápai dohánygyári munkatársnőivel amatőr színjátszó csoportot alkotott, s itt-ott, még a régi, helybeli színházban is fel-felléptek különféle darabokkal. Mivel leggyakrabban férfi színjátszótársak hiányában szenvedtek – különösen a világháború éveiben –, kénytelenek voltak a férfi szerepeket – a „nadrágszerepeket” – is bevállalni. Így tehát a fényképen látható személyek mindegyike nő. Köztük a három, férfinak tűnő, katonai gúnyában lévő közül a bal szélső a néhai dédnagyanyám. Egyébként későbbi férjével, dédnagyapámmal is a színjátszás égisze alatt találtak egymásra, de ez már egy másik történet…

Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta,
az Elsősorban pápai
Városbarát Egylet /EpVE/
ügyvivője)

(Repró-forrás:
Kerecsényi Zoltán: Magyarnak lenni –
pápainak lenni. Pápa, 2015.,
az eredeti felvétel Kerecsényi Zoltán tulajdona)