Az egykori „Kristóf” utcát vagy a „Corvinus” utcát, a helyi köznyelv csak „Bábsütő” utcának hívta. A 9. szám alatti álló manzárdtetős, egyemeletes épület az egyetlen Pápán, amelynek részletei középkoriak - írja a Gróf Esterházy Károly Múzeum közösségi oldalán Simon Zsolt történész.

A boltozott kőkeretes kapualjban egy vörösmárványból faragott zártkövű címerpajzs áll, amelyen egy csőrében gyűrűt tartó madár van. Ezt régen a Hunyadi család címerállatával azonosították és a házat Mátyás király vadászkastélyának tartották. A Vasárnapi Újság 1859-ben megjelent (22.) száma is ezt igazolja, ebben állítólag a homlokzaton még az 1465-ös évszám és felirat volt olvasható.

Az 1940-es években Lux Kálmán, 1984-ben Dávid Ferenc, Haris Andrea és Ilon Gábor műemlékkutatásából kiderült, hogy az épület alaprajza nagy valószínűséggel középkori, a tényt számos kora-reneszánsz kőfaragvány maradvány is alátámasztotta. Az épület felépítménye viszont már 18. századi.

A város műemléki monográfiája a címerábrázolást a Gutkeled nemzetségbeli Ráskai-családdal [talán Ráskai Balázs (+1517) udvarbíró] hozza összefüggésbe, amelynek egyik tagja tárnokmester (magister thavernicorum) volt. A Ráskai címeren, a faágon álló gyűrűt tartó holló erősen hasonlít a Hunyadira.
Két címerábrázolás van a kapualj-gyámköveken is, ezeken a Thay család (Thay János aurániai pior) lófejpajzsos címere és 1515-ös évszám látható. A kutatás feltételezi, hogy a homlokzati és a kapualj-gyámkövein lévő címer másodlagos jellegű. A Ráskai címeren olvasható feliratrészletet (THAVE OC SA) alapján a középkori plébánia templom bontásakor idekerült faragványnak tartják, és egy templombéli építmény, feltételezhetőleg egy kápolna feliratával hozható összefüggésbe.

Az épületet a 17. század elejétől a Bedeghi Nyáry család, majd a Zlatkovics, Nádasdy és a Rátkay család birtokolta. A század második felét viszont a zavaros tulajdonosi változások jellemezték. Az ingatlanba az 1730-as évektől medgyesi Somogyi Ádám és örökösei kerültek. 1760-as években adták el a Csuzy családnak, akik a lakóházat átépíttette. 1827-ben Csuzy János tartozása fejében felajánlotta az épületet Lachenbach(er) Henrik nagykanizsai zsidókereskedőnek, aki 4000 pengő forintért tovább értékesítette gróf Esterházy Miklósnak. Ezután az uradalom az épületet bérleményként hasznosította. A 19. század végétől az államosításig (1952) Kunszt Henrik és leszármazottai voltak a bérlők.

A középkori jellegét őrző lakóház 1933-ban újabb átalakításon esett át, ami mind várostörténeti, mind művészettörténeti és kulturális szempontokat figyelmen kívül hagyott. A ház teljes struktúrája megváltozott. Az emeleti boltíveket eltüntették, lebontották az udvaron körbe futó erkélyt, a belső terekben falakat törtek át és a tetőzetre modern piros cserepet raktak. A lépcső és a lépcsőházi rendszer viszont megmaradt.

1943-ban egy szándékos rongálás során tűnt el az emeletre vezető falépcső előtt lévő mívesen kidolgozott fakereszt.

1958-ban a homlokzat helyreállítása során a vakolatot teljesen leverték az épületről, a homlokzati díszeket újra készítették. Az épület adott volna helyet a városi helytörténeti múzeumnak. 1989-ben két lakást alakítottak ki az addig üresen álló tetőterében, a földszinti részt pedig irodáknak adták át. (Simon Zsolt)

Képek forrás: Gróf Esterházy Károly Múzeum, Pápa (GEKM, Pápa)