A két budapesti egyetemista, Eszti és József gondolt egy nagyot, és úgy döntöttek, gyalog járják be kis hazánk legszebb tájait. Az országos kéktúra felső körét követve Hollóházáról indultak júliusban, hogy nomád vándortáborukat szeptember elején Írottkőnél fejezzék be.
A Naplo-online munkatársa telefonon érte el a két túrázó fiatalt. A cikket és a túrázók blogját olvasva érződik az emberben a vágy, hogy de jó lenne ilyesmit csinálni...

- A túrázás iránti elkötelezettséget a pápai Petőfi gimnáziumból hoztuk, ott kezdtünk el egy tanárunk vezetésével vándortáborozni. Azóta is ez a kedvenc elfoglaltságunk. A kéktúra felső körét egyszer már végigjártuk, több apróbb szakaszban. Kíváncsiak lettünk, hogy milyen az, ha egyszerre csináljuk meg. Ez egy csodaszép útvonal, ami érinti az összes középhegységünket, legszebb tájainkat - mondta el József.

- Ketten indultunk, de az út során - hosszabb-rövidebb szakaszokon - többen is csatlakoztak hozzánk. Egy ilyen hosszú, több mint ezer kilométeres gyalogtúra rengeteg előkészületet igényel. Fontos a szükséges erőnlét, kondíció, állóképesség, és természetesen a jó felszerelés. Sok előnye van a vízhatlan, kényelmes lábbelinek, ezt megtapasztalhattuk, mert rögtön a túránk elején tíznapos esőt kaptunk. A sátrunkat már a korábbi vándortáborok alkalmával is használtuk, viszont új hátizsákot vásároltunk, aminek a kiképzése jobban megfelel a túra követelményeinek. Térkép mindenképpen szükséges, mégpedig a legújabb kiadás, és természetesen szükség van térképolvasási ismeretekre is - avatott be József a maratoni túrázás rejtelmeibe.
Az útról készült eddigi fotókat nézegetve adódott a következő kérdés, hiszen ezekről két nagyon fiatal, pillekönnyűnek tűnő emberke mosolyog a szemlélődőre, ám hátizsákjuk legalább akkora, mint ők maguk.
- Naponta saját súlyunk közel harminc százalékát, 15-20 kilogrammot cipelünk, ezért is fontos az állóképesség. A súly az étel és a víz mennyiségétől függ leginkább. Mindenfelé segítőkész, kedves emberekkel találkoztunk, szállást és ételt adtak, útbaigazítottak. A legtöbbször persze sátoroztunk, de volt egy-két eset, amikor jobbnak láttuk, hogy magaslesen, kilátóban aludjunk, akkora volt a vadjárás. Települések közelében ritkán éjszakáztunk, ha igen, akkor általában engedéllyel, megbeszélve a község polgármesterével - tudom meg Józseftől, aki mosolyogva válaszol az étkezési szokásaikat feszegető kérdésemre is.
- A kása az esőkajánk, a gázfőzőnkön nem nagyon fől meg más. De szoktunk bele szalonnát, hagymát, kolbászt tenni, így tartalmasabb, laktatóbb. Fogyasztunk rizst, mindenféle variációban: tojásos rizs, gombás-hagymás-kolbászos rizs, no meg sárgaborsó főzeléket, amibe szintén kerül egy kis kolbász. Tábortűznél majdnem minden elkészíthető, a lehetőségeknek csak a fémbögrék térfogata szab határt. Naponta átlagosan huszonhat kilométer teszünk meg, a túra végpontját az egyetemi kezdéshez igazítottuk, a kezdetét viszont a nyári munkavégzés határozta meg. Negyvennégy nap gyaloglás után Írottkő lesz a túránk végállomása szeptember 4-én, akkorra 1128 kilométer lesz összesen a lábunkban.

A fiatalok szöveggel és fotókkal minden este rögzítik aznapi útvonalukat, tapasztalataikat, a látnivalókat Két vándor című internetes blogjukon. Mégpedig élvezetes, rendkívül olvasmányos stílusban. Akár könyv is születhet az úton szerzett élményekből. Mindenkinek szól tanácsuk: ha csak egy-két napra is, de menjenek el túrázni, mert olyan gyönyörűségekkel ismerkedhetnek meg, amiket kár volna kihagyni az életükből. Olvasóink még találkozni fognak Eszterrel és Józseffel, mert hazaérkezésük után személyesen is felkeresem őket.