Hagyomány már, hogy az Egylet önkéntesei mindig eljönnek ide október 6-a napján, a városi, központi ünnepséget megelőzve, hogy elhelyezzék emlék-koszorújukat és mécsest gyújtsanak az első felelős magyar kormány miniszterelnökének emlékére. A pár hónapja elhunyt Huszár János pápai helytörténész, sokak szeretett János bácsija is éppen egy esztendővel ezelőtt, ezen a napon, ugyanitt, még az Egylettel együtt hajtotta meg fejét, s helyezte el a tisztelet koszorúját a Batthyány-relief alá.

Az idei kis főhajtáson Vennes Gyöngyi olvasta fel Aranyosi Ervin kortárs költő Az aradi vértanúk emlékére című költeményét, majd Kerecsényi Zoltán pápai önkormányzati képviselő, EpVE-ügyvivő osztott meg pár gondolatot:

Az 1849. október 6-án kivégzett magyar kormányfőn, illetve a 13 honvédtábornokon túl legalább százhuszonnyolc mártírja volt a szabadságharcnak, százakat csuktak börtönbe, ezreket hurcoltak meg és több tízezer honvédet soroztak be büntetésként a birodalmi hadseregbe. Rájuk is kell emlékeznünk ezen a szomorú napon, hiszen Pápáról és környékéről egyaránt voltak ilyen meghurcolt és kényszersorozott néhai '48-as hazafiaink. Jártunk nemrég lezárult Kossuth-Emlékprojektünk keretében ilyen meghurcolt egykori Pápa környéki negyvennyolcasok nyugvóhelyénél is, s jelöltük meg síremlékjeleiket nemzeti színű szalaggal. Például az idén kerek 200 esztendeje született Augusz Károly '48-as nemzetőr kapitány nyugvóhelyénél, a Pápától nem messze fekvő Bánhalma-pusztán. Augusz - aki nem mellesleg Veszprém megye néhai alkotmányos főszolgabírója volt - a szabadságharc bukását követően sem adta föl a kossuthi eszméket, továbbra is ellenállt, s ezért a hatalom üldözte, állandóan zaklatta, végül az öngyilkosságba menekült.

Nagyon helyes, hogy ez a nap nemzeti gyásznappá lett anno nyilvánítva, amikor szabadon fejet hajthat Kárpát-medence szerte a magyar 1848/49 vértanúinak, s meghurcoltjainak emléke előtt - hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán, aki fölhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy Pápának különösen kell emlékeznie és emlékeztetnie az idén 210 éve született Batthyány grófra, hiszen a vértanúhalált halt miniszterelnök párja, a reformkor legnépszerűbb asszonya, Zichy Antónia az emigrációból hazatérve Pápa város tőszomszédságában, Dákán megvett kastélyában élt visszavonultan, a passzív ellenállás élő jelképeként. Itt, a nemzeti ellenállás számos tagja kereste fel, többek között Teleki László, Deák Ferenc és Vaszary Kolos, a későbbi bíboros is. Utóbbi pápai tanárkodása idején, diákjai élén vonult Dákára 1861-ben, amikor Pápa és környéke lakossága tisztelgő látogatást tett a száműzetésből hazatért Teleki Lászlónál, aki özvegy gróf Batthyány Lajosné vendégeként tartózkodott nem sokkal öngyilkossága előtt Dákán. Teleki 1848/49 alatt és az azt követő években a magyar önállóság ügyének egyik legaktívabb és talán legeredményesebb külföldön tevékenykedő képviselője volt.
A kis városbarát küldöttség főhajtásához csatlakozva a városi Honvéd Bajtársi Egyesület megjelent képviselői is elhelyezték koszorújukat a Batthyány-relief alá, az egylet nemzeti színű szalaggal átkötött koszorúja mellé. Innen vonultak át együtt a pápai Március 15. téri ünnepélyre.