Református családból származott, édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. A Debreceni Református Kollégium után először a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdett, majd Budapestre került, s 1964-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Diploma megszerzése után a Veszprém Megyei Kórházban kezdett dolgozni, fül-orr-gégészeti szakvizsgáját is itt szerezte meg. 1976-tól a pápai Gróf Esterházy Kórházba került. Először helyettesítőként, majd véglegesen osztályvezetői kinevezéssel.

Gyermekkorában átesett súlyos vesebetegségének köszönhetően választotta az orvosi hivatást, a betegek gyógyítását, s ezzel együtt az embereknek, munkatársainak segítséget nyújtó szemléletet, melyet gyermeki ígéretéhez híven egész életében követett.. Szakmai tevékenysége méltán kiemelendő, hiszen az országban elsők között, a 70-es évek második felétől orr- és orrmelléküreg endoscopiás vizsgálatokat, beavatkozásokat, endoscopos orrgarat és gégetükrözéseket, műtéteket végzett. Ennek révén 1984. és 2000. között a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen továbbképző előadásokat is tartott. Széleskörű ismeretségét, kapcsolatait a betegek, a kórház érdekében használta. Bárki fordulhatott hozzá segítségért, légyen az beteg, munkatárs, lehetőségéhez mérten mindenkinek segítségére volt. Igazgatása alatt történt a szakrendelő építése, a kórház fűtésének korszerűsítéses és a kórházi rekonstrukció megkezdése. Nem kis harcok árán sikerült kivédenie a pápai kórháznak már akkoriban is felmerülő elfekvő intézménnyé történő átalakítását. Mindvégig a kórház fejlesztése, a gyógyítás körülményeinek jobbá tételét tekintette feladatának.
Számos testület tagja volt, mind orvosi, mind vezetői, mind politikusi tevékenysége révén.

1992-től 1998-ig a Fül–orr–gégészeti Szakmai Kollégium tagja, s Veszprém megyei szakfelügyelő főorvos volt. 1992–1994-ben Orvos Igazgatók Egyesületének alelnöke, 1992–1996-os években a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja, 1992 és 1998 között a Magyar Kórházszövetség Ellenőrző Bizottságának elnöke volt. 1994-től Pápa Város Önkormányzatának ill. Veszprém Megyei Közgyűlésnek a tagja, 1994-től 1998-ig az Egészségügyi Bizottság elnöke, 1994-től a TIT pápai elnöke, a Veszprém megyei szervezet alelnöke volt.

2007-ben a köztársasági elnöktől munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át.

Szeretett felesége elvesztése után magányossá vált. Gyermekkori betegsége kiújult, s a mozgalmas élet lelassult. Míg korábban Hozzá fordultak segítségért, támogatásért, Ő nem kért segítséget, csak a háttérből követte az eseményeket. Utolsó napjait volt munkatársai körében, szerető gondoskodásukban, ápolásukban töltötte, bár az elme már nem mindig ismerte fel őket.

Befejezésül még pár gondolat. Nekrológot írni mindig nehéz, egy értékeiben megingatott korban különösen az. Az emberek mindig hajlamosak a kibúvók, önigazolások menekülő útját keresni, jóllehet az igazság egy, csak emberi gyarlóságunk nem engedi annak felismerését és megvallását. Egy életút áttekintéséhez elengedhetetlen Weöres Sándor gondolat füzérének teljes megértése és megélése.

„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”

Főorvos úr! Emlékedet mindig tisztelettel, szeretettel és köszönettel őrizzük.

A fül-orr-gégészeti osztály volt és jelenlegi dolgozói
A kórház vezetése