Hírek
2019. Szeptember 02. 12:26, hétfő |
Helyi
Forrás: EpVE
In memoriam 1939. szeptember 1. – 2019. szeptember 1.
Nyolcvan esztendeje, 1939. szeptember 1-jén kezdődött el a második világháború, az emberiség eddigi történelmének legtöbb áldozatot követelő konfliktusa.
Németország 1939. szeptember 1-jén kezdte meg Lengyelország elleni támadását, de a történészek által hivatalosan megjelölt dátum előtt is kialakultak konfliktusok. A háború Európában 1945 májusáig tartott, Ázsiában pedig szeptemberben ért véget a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió győzelmével, amelyek a Németország, Olaszország és Japán vezette tömböt szorították vissza. Szakemberek becslései szerint a háborúnak 75 millió halálos áldozata volt. Ebből 40 millióan civilek voltak.
A mostani kerek, nyolcvanadik évfordulós emléknapon, 2019. szeptember 1-jén estefelé az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) ügyvivőjének, Kerecsényi Zoltán pápai önkormányzati képviselőnek a hívására a pápai Alsóvárosi temető haranglábjánál gyülekeztek mindazok, akik fontosnak érezték egy-egy mécses meggyújtásával a világégés során meghalt, megölt pápai katonákra, civilekre, zsidókra emlékezni és emlékeztetni.
Kerecsényi Zoltán rövid beszédében emlékeztetett, ő és ismerősei hosszú évek, szinte már évtizedek óta minden év május nyolcadikáján a második világháború befejeződésének emléknapján, „a halott katona már nem ellenség” jegyében elzarándokolnak fejet hajtani ezen pápai sírkert katonai kegyhelyeihez, azonban most úgy gondolták, idén szeptember 1-jén is megteszik ezt, mert sohasem lehet elég emlékezni és emlékeztetni, különösen manapság, amikor újra egyre több szélsőséges, antiszemita-féle jelenségnek lehetnek tanúi az emberek.
A szerény kis főhajtás keretében – az emlékmécsek lángjainak föllobbanása előtt – Kerecsényi Zoltán a pápai fölmenőkkel bíró költő, Somogyváry Gyula (1895–1953) Harangláb alatt című költeményét olvasta fel a megjelenteknek, majd emlékeztetett, a harang mindig is olyan szimbólum volt – és az is –, amely az emberek életének, mindennapjainak szüntelen, fontos kísérője – a világégés idején pedig különösen az volt, amíg lehetett... Mindig is harang szólít istentiszteletekre, nagyobb ünnepi eseményekre, temetési menetekre, a nagy természeti csapások, vészhelyzetek, ellenséges támadások idején fenyegető-figyelmeztető a harangzúgás, harang szokta köszönteni a háborúból győztesen hazatérő harcosokat, s magát a békét is harangszó szokta kísérni. A második világháború idején is rengeteg harang elpusztult. A magyar gazdaság komoly nyersanyaghiánnyal küzdött, a magyar vezetés pedig egyre nagyobb mértékben vállalt kötelezettséget a náci-német hadigazdaság igényeinek teljesítésében, a magyar hadiipar óriási nyersanyagigénye nem tette lehetővé, hogy megfelelő mennyiségű fegyvert gyártson, a szűkülő lehetőségek nyomán több új nyersanyagforrás után nézve merült fel többek között a harangok egy részének beolvasztása. A magyarországi harangállományban így komoly károkat tett a világháború.
2019. szeptember 1-jén este nyolc óra előtt mécsesek kerültek a Marton László szobrászművész alkotta sírkertbeli pápai második világháborús emlékműre (ide elsőként Kerecsényi Zoltán főhajtáson részt vevő kilencvenegy éves nagyanyja – akinek a világháborúban, a Donnál tűnt el-esett el édesapja – helyezte el emlékmécsesét), a szovjet katonai parcella központi emléktáblája elé, valamint a temető magyar és német katonák földi maradványait rejtő sírhelyének emlékkeresztjéhez, illetve emlékkövéhez.
(Forrás: EpVE-Hírlevél, fotók: EpVE)
Somogyváry Gyula:
Harangláb alatt
A kis harang már elmondotta versét
és messzejárt az érc-melódia.
Bókolva súgta fű, fa és virág
az anyaföldnek: „Ave Mária…”
Elszállt a hang, a harang hallgatott,
de néma öble megszólalt nekem:
álom volt csak? vagy káprázó csoda?
avagy a lélek titkos, végtelen
kitárulása szelíd áhitatban?
Én nem tudom. De mélyen, mese-halkan
búgott a néma, mozdulatlan érc:
„Ember, ki mindig újra visszatérsz
az élet sodró zajából ide;
ember, akinek száz a mosolya
és testén-lelkén százegy a sebe;
ember, ki gőggel robogsz diadalra,
ha sorsod éppen diadalt adott,
de sírva-sírsz az égi kéz után,
ha búval-bajjal nyugszik le napod;
ember, ki magad óriásnak látod
és talpad alatt érzed a világot:
be törpe vagy, be reszkető parány,
ha tested fáradt, lelked megalázott!
Akkor menedék még a harangláb is,
mert árva vagy és űzött pária
és vélem sírod esti alkonyatkor
az ősi dalt, hogy: »Ave Mária…«
Lásd, én csak hitvány, földi érc vagyok,
a mélyből jöttem, mint a sóhajok.
A mélyből jöttem, durván és keményen,
se szárnyam, hangom, se ragyogó fényem:
de forró lángban, emésztő tüzekben,
hibám, salakom mind-mind levetettem
és összeforrva, zengő harang lettem…
Harang vagyok. S most tiszta minden vágyam
és ég felé tör minden sóhajom.
Fölöttem szelíd, bókoló falomb
s árva harangláb csak a templomom.
A szívem körül méhek döngicsélnek,
játékos lepke vetődik felém
s panaszom nincs. Csak kis harang vagyok.
De nem harangsors mégsem az enyém…
Harang vagyok e rozzant haranglábon,
de ég felé tör minden sóhajom.
És egy a vágyam: ha magasabb volnék,
ha túl lehetnék itt e lombokon,
csak néhány öllel nőhetnék még feljebb,
hogy messze látnék a falu felett
és őrizhetném zengő Miatyánkkal
a házakat s az áldott földeket!
Csak néhány öllel közelebb az Úrhoz…
hogy hangosabban érjen föl dalom,
hogy jobban hallja halk rimánkodásom,
s dúsabb legyen az áldás, irgalom!
Csak néhány öllel magasabb lehetnék,
hogy messze látnék a falu felett,
hogy megláthatnám örök éberséggel
a tornyosuló, jeges felleget;
ó, hogy fölsírnék, kongva, könyörögve
s az Úr haragját megbékíteném…
Csak néhány öllel magasabb lehetnék,
be szép harangsors lenne az enyém!
Harang vagyok e rozzant haranglábon,
s az ég felé tör minden sóhajom…
Csak néhány ölnyit, ó, ha felemelne
valami sudár, hófehér torony,
ha templom nőne itt az anyaföldből
s csodákat tenne a hő áhitat:
több volna itt az áldás és a béke
és több mosoly a zsup-tetők alatt!
Harang vagyok, parányi, kis harang,
de messzecsengő hangon hirdetem:
Ti, akik jöttök az élet zajából,
halljátok meg hát kérő énekem.
Ne akkor hívd csak ember a Teremtőt,
ha gond vagy bú, vagy baj szakadt reád,
örök az Úr és mindig megtalálod,
jóban és rosszban egyformán atyád!
Örök az Úr és mindörökre áldott,
ő adja könnyed s boldog mosolyod,
föl a szívekkel, föl az áhitattal
s dicsérjék őt a tornyok, templomok!
Mert templom kell a szívben és a földön,
millió szív és százezer torony,
hogy áldás nőjjön e bús sártekén,
a vérbefürdött, sötét csillagon!
Templom kell itt és sok sudár torony,
minden rögön, hol életet akarnak,
s kinek kell annyi hit és jóremény,
mint itt e tiprott, meggyötört magyarnak?
Kinek kell annyi Isten-irgalom,
s kinek kell annyi erő és vigasz,
mint itt, ahol bilincsbe’ jár a béke
s az egész élet sajgó búpanasz!?
Hát templomot kiáltok s tornyokat
ez egyszerű kis harangláb alól,
s a szavamban, e csöpp harang szavában,
most élet zeng és igazság dalol:
csak néhány öllel közelebb az Úrhoz,
szívek, hívek, hát tornyot adjatok,
s hitet, erőt zokognak majd belőlem
a Miatyánkok és a himnuszok!
S egyszer… lehet, hogy ágyúérc leszek
s mennydörögve zúg majd énekem,
de szavamból az igazság kiáltoz,
mert Isten mondta: »Igazság legyen!«
S aztán… majd újra, újra visszatérek
kicsiny toronyba, szelíd kis harangnak,
s háláját zengem szakadatlanul
a térdrehulló, ujjongó magyarnak!”
( Forrás: Somogyváry Gyula összes versei és műfordításai.
Auktor Könyvkiadó, Budapest, 2001. 367-370. p. )
Ezek érdekelhetnek még
2024. Március 29. 11:12, péntek | Helyi
Homokbödögei korpusz - A 13. századi ritka műkincs a Magyar Nemzeti Múzeumba került
Szántás során találták meg a ritka feszületet, amelyet a falubeliek megőriztek, most pedig méltó helyére került a homokbödögei korpusz.
2024. Március 28. 12:57, csütörtök | Helyi
A Rákóczi utcáig folytatódik a Kossuth utca felújítása
2021-ben kezdődött meg a pápai sétáló utca felújítása, egyelőre nem látni, hogy mikorra újulhat meg teljes hosszban, a Március 15. térig.
2024. Március 28. 12:55, csütörtök | Helyi
Szombaton este ne megszokásból közlekedjen Pápán
Húsvéti körmenetek miatti lesz forgalomkorlátozások Pápán.
2024. Március 28. 10:00, csütörtök | Helyi
Több tehetségkutató műsorba is jelentkezett Frenki
Wéber Ferenc, alias Frenki nem adja fel továbbra sem, énekesi karrierről álmodik.