Főként ún. patakmalom, túlnyomórészt a Dunántúlon. A hazai vízimalmok az 1700-1800-as években élték fénykorukat, egyre tökéletesebbé váltak és egyre jobb minőségű lisztet voltak képesek velük előállítani. Elég csak szülővárosunk, Pápa vízimalmaira gondolnunk.

„Kelepeltek, doromboltak – elnémultak, beomoltak. A molnárok földbe dőltek, sárga agyagot őrölnek…” – írja Vízimalmok című költeményében a pápai születésű Rab Zsuzsa, akinek szintén kedves és szép emlékei voltak a pápai malmokról.

„Kelepeltek, doromboltak – elnémultak, beomoltak…” Sajnos, valóban, ekképp történt minden. Az államosítást követően, illetve a modernizáció megjelenésével megkezdődött a vízimalmok lassú pusztulása. Azonban hosszas, „csöndes” évtizedek után, néhány esztendeje mégiscsak valami újjáéledőben van! Elismerés illeti azon lelkes embertársainkat, akik hallatlan lelkesedéssel, szeretettel (!), mindenféle anyagit sem sajnálva, szinte a semmiből élesztették és élesztik újjá szó szerint a semmiből, a romokból egy-egy régi kedves, jellegzetes pápai malmunkat. Gondoljunk csak az Edvy Malomra , vagy a Sávoly Malomra! És gondoljunk csak arra a különleges természeti „csodára” is, amely több mint negyven év után, 2010 körül, minket, pápaiakat ért: újra kibuggyant a föld gyomrából a jó öreg Tapolca is.

Pápa város történelme elválaszthatatlan a malmoktól; a város első lehetséges említése is egy malomügylet kapcsán volt. No, de nemcsak szülővárosunk, de a környék története is elválaszthatatlan a malmoktól. Sokan nem tudják, hogy például a szomszédos Pápateszéren – egy településen belül – volt megtalálható a legtöbb vízimalom hazánkban; úgy huszonöt. A község három patakjának megfelelő és állandó vízfolyása tette lehetővé, hogy a XVIII. és a XIX. században jelentős vízimalomipar jöhetett létre Pápateszéren. Sajnos, a legtöbb ilyen patakmalom szinte itt is teljesen eltűnt, azonban manapság – szinte tényleg a csodával határos módon – néhányat igyekeznek feltámasztani lelkes, múltat és értékeket szívükön viselő embertársaink, s velük a mának és a holnapnak megidézni a régmúlt idők hangulatát. Ilyen különlegesen kedves kis malom a pápateszéri erdő közepében álló ún. Bögi Malom, amelynek kerekét egy kis patak vize működteti. Ez valóban egy kis „csoda”! A pápateszéri Horváth Balázs és hozzátartozói önerőből élesztették fel ezt a már-már eltűnőben lévő értéket, néhai Bögi István molnármester vízimalmát, aki úgy kb. az 1860-as évektől működtette ezt a malmot.

2018. október 17-én elsősorban ennek az ipartörténeti emléknek a nyomába, – múltjának élő közelségben való megismerésére kerekedtek fel őszi honismereti „őrjárat” keretében a pápai honismereti klub tagjai. Horváth Balázs malomtulajdonos rendkívüli lelkesedéssel mesélt a Bögi Malom régi, hányatott sorsáról, megmentésének folyamatáról, s magának a malom működésének dolgairól a résztvevőknek. Fontos volt megemlítenie, hogy a pápateszéri vízimalmok emlékének ügyéért anno elsőként sokat tettek a híres-neves Sebő Együttes körül szerveződött Kassák Klub tagjai, akik az 1970-es évek közepén egy néptáncos tábor erejéig lejöttek ide, s az itt töltött idő alatt nemcsak a táncokban mélyedtek el, hanem felmérték Pápateszér malmait is. Az akkori dokumentációk ma már különösen nagy jelentőséggel bírnak, – felméréseiknek köszönhetően mintegy hat malom mindenre kiterjedő dokumentációja maradhatott fenn, mely a Bögi fölújításához is segítségül szolgálhatott. A teszéri malomtörténetről, Sebő Ferenc visszaemlékezéséről, a Bögi, valamint másik két teszéri, a Kapcsándy és Égett malom XXI. századi újjáépítéséről itt hallhatunk többet.

Óriási dolgok, lehetőségek rejtőznek ezekben a malmokban! Tényleg csak drukkolni kell a helyieknek, teszéri barátainknak, hogy céljaik, elképzeléseik mielőbb megvalósuljanak, hogy az újjáéledő pápateszéri malmok bevonódjanak a környék ökoturizmusába, – ezzel is emelve, gyarapítva Pápa és a járás jó hírnevét! Akiket pedig szülővárosunk és vidéke vízimalomtörténete érdeklődéssel bír, lapozzák fel jó szívvel az alábbi anyagokat: Heitler László: Régi pápai vízimalmok – Pápa, 1969., Nádasdy Lajos: A pápai vízimalmok története, In. Honismereti tanulmányok XII. 7- 41. p., Wöller István: A Tapolca vízimalmai Pápán és környékén, Pápa, 1994. (Fejezetek Pápa város történetéből 1.), Molnár Lajos: A 800 éves Pápa vízimalmainak 8 évszázada, Pápa, 2014.

Végül pedig szeretném felhívni a figyelmet egy másik Pápa környéki „csodára” is! Pápateszérről hazatérőben útba ejtettük – a Csót és Pápateszér között félúton lévő erdős tisztáson – az ún. „Kakukk-hegyen” elterülő hadifogoly-temetőt is. Nagy csodálatunkra – korábbi, évtizedes ismereteinkhez mérten – ez az emlékhely is hallatlanul szépen megújult nemrégiben! Rendkívül nagy gonddal került kitisztításra a sírkert, minden egyes síremlék rekonstruálva lett, sőt, újabb emlékjelek, emléktáblák pótlására-felállítására is sor került, de még egy szép kaput, s méltó zászlótartókat is felállítottak a bejáratnál. S igen helyes az, hogy még kamerát is felszereltek, amely külön biztonságot ad ennek a különleges történelmi értéknek! Megható volt látni más nemzetek fiainak, így többek között az orosz hadifoglyoknak, az első világégés orosz áldozatainak itt külön is emelt emlékkeresztet, s a csóti hadifogoly-, gyűjtő- és leszerelő tábor történetét ismertető szöveges-képes tájékoztató- és emlékoszlopokat.

Közel nyolcszáz hadifogoly teste nyugszik itt száz esztendeje. Az értelmetlen politikai őrület egyik elkeserítő és elszomorító helyszíne ez a temető is. A Csóton létrehozott hadifogolytábort 1915-től 1923-ig működtették, ahol 150.000 ezer hadifogoly volt elhelyezve.

1915 és 1918 között a Monarchia területén rabságba esett többnyire orosz, lengyel, olasz nemzetiségű katonák elhelyezésére, őrzésére szolgált, később 1918-1919 idején a királyi román hadsereg elől menekülők gyűjtőtábora lett, utóbb az Olaszországból, Franciaországból, Angliából és a legnagyobb számban Szovjet-Oroszországból hazatérők leszerelő-táboraként működött. A Szovjet-Oroszországból érkező katonák esetében nem volt emberséges a fogadtatás. A Lenin által hatalomra jutott bolsevik kommunisták eszméi nagyon zavarták az akkori politikai elitet. Attól tartottak, hogy a keleti hadifoglyok kommunista befolyás alá kerülhettek. A kommunista-gyanús elemek kiszűrésére beépített nyomozókat alkalmaztak, fogdában tartották, illetve a „Semiszlierődnek” nevezett tábori őrtoronyba zárták őket. Egy részüket később Zalaegerszegre internálták, a hazatérőket pedig rendőri őrizet alá helyezték.
A hadifoglyok elhelyezése egyébként 100-120 fős barakkokban történt, a fogdák 15-20 fő befogadására voltak alkalmasak. A csóti tábor működésének nyolc éves időtartama alatt sorsdöntő történelmi események, társadalmi változások zajlottak le hazánkban: az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a polgári demokratikus forradalom, majd a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása, bukása után a Horthy-rendszer hatalomra jutása és hatalmának megerősödése. A tábor utolsó lakói olyan orosz nemzetiségű asszonyok voltak, akiket a hadifoglyok Oroszországban vettek feleségül, majd Magyarországra hoztak, gyermekeikkel együtt, és a táborban hátrahagytak. Ezeket az asszonyokat aztán összeszedték, Budapestre szállították, majd visszaküldték őket Oroszországba.
A tábor megszűnése 50 éves jubileumának (1923-1973) megünneplését követő években gyarapodott és gazdagodott a vele foglalkozó irodalom. Így Csót község lakossága hagyományőrzésének eredményeként a falu szívében felépült egy emlékszoba is. A tábor feloszlatásának 60. évfordulóján a tábor történetéről tudományos tanácskozást tartottak és az emlékszobában rendezett állandó kiállítás felhívta az ország múltja, az első világháború történelme iránt érdeklődők figyelmét a Csóton őrzött idegen nemzetiségű hadifoglyokra és hadifogságból hazatért leszerelő magyar katonák életére, sorsának alakulására. Csóton néhány éve felújították a hadifogolytábornak emléket állító relikviaszobát is, ahol a fellelhető források, tárgyak, illetve egy kisfilm segítségével ismerkedhet a látogató az immár egy évszázada történtekkel. A csóti piciny hadifogoly-emlékmúzeum előzetes bejelentkezés alapján látogatható, de a téma tekintetében, az érdeklődők számára olvasásra ajánlható Rácz István: Csót-tábor az emlékek tükrében 1915-1923 című, 1990-ben napvilágot látott kötet is.

Írta, összeállította:

Kerecsényi Zoltán
az „Elsősorban pápai” Városbarát Egylet ügyvivője,
pápai önkormányzati képviselő