„Úgy vélem, a Pápa városában eltöltött tizenegy év a futballsikerekről szólt, noha ebben szerepelt három NB II-es szezon is, illetve minden bajnokság végére az élvonalbeli tagság megőrzése volt a cél. Ettől függetlenül a csapat évekig a legmagasabb osztályban játszott, mondhatni meghatározó szerepet töltött be a magyar labdarúgásban, ami mindenképpen sikernek számít” – jelentette ki Szemán György a veol.hu-nak.

Szemán György kifejtette: a Lombard Pápának a kiscsapat mivolta miatt több nehézséggel is meg kellett küzdenie, például az országos média állandóan
biztos kiesőként emlegette a gárdát, valamint a futball hierarchiájából adódóan számos játékvezetői tévedést is el kellett viselniük. Továbbá a játékosok
szerződtetése sem volt egyszerű, hiszen a meghatározó labdarúgókat egyszerűen nem tudták megfizetni. – Ezért igyekeztünk tehetséges fiatalokat igazolni,felfedezni. Büszkék vagyunk rá, hogy például Gyömbér Gábor, Lovrencsics Gergő, vagy éppen Lipták Zoltán is Pápáról indulva futott be komoly karriert.Emellett kénytelenek voltunk olyan külföldieket alkalmazni, akik jóval kevesebb pénzért hasonló teljesítményt nyújtottak, mint a magyar labdarúgók.Ennek a kettősségnek pedig az lett a vége, hogy szinte minden évben komoly vérátömlesztésen ment keresztül a játékoskeret. Szinte félévente 8­10labdarúgó cserélődött, és így nem alakult ki egy állandó mag, amely hosszú távon stabilitást adhatott volna számunkra – mutatott rá a tapasztaltsportvezető, aki őszintén beszélt a gyászos utolsó félévről is.

- Életem egyik legborzalmasabb pillanata volt, amikor kiderült, hogy a tulajdonos milyen cselekményt követett el a cégeivel, ez pedig előrevetítette a pápai
profi futball végét. Nem titok, annak ellenére, hogy a kisköltségvetésű klubok közé tartoztunk, évek óta egyre nehezebb volt finanszírozni a csapatot. Azonban álmunkban sem gondoltunk arra, hogy szinte egyik napról a másikra bekövetkezik a csőd és mindennek vége szakad. Borzasztó volt ezt megélni.Becsülettel tettük a dolgunkat, irányítottuk a klubot, a játékosok a végsőkig kitartottak. Odáig jutottunk, hogy az utolsó csapatunkban játszók és a klubalkalmazottai egzisztenciális gondokkal küzdenek, miközben a város labdarúgása semmivé vált – fogalmazott Szemán György. Mint mondta, a 11 esztendőalatt a klub legkiválóbb partnere és a legfőbb támogatója a város önkormányzata volt, amely rendkívül sok áldozatot vállalt azért, hogy Pápának NB I­-escsapata legyen. A klubigazgató hangsúlyozta, a tulajdonos gazdasági ügyeire nem volt rálátásuk, ezért is érhetett mindenkit olyan váratlanul a kialakulthelyzet.

- A bajnokságot gyakorlatilag pénz nélkül kellett befejezni. Az utolsó meccsünk lefújásáig nem gondolkodtam a jövőn, csupán azt tartottam szem előtt,
hogy tisztességesen lezárjuk a szezont. Egyelőre nem tudom, hol fogok dolgozni, de persze ha tehetném, akkor nyilván a labdarúgás közelében maradnék –
zárta a beszélgetést Szemán György.