Sulyok Dezső 1897. március 28-án látja meg a napvilágot Simaházapusztán. Édesapja tehetős molnár; őseinek több generációja ugyancsak ezt a mesterséget űzi. Szüleit kilencévesen elveszíti, ettől fogva nagybátyja vállalja nevelését. Mélyen vallásos. A pápai bencés gimnáziumban (a mai pápai Türr István Gimnáziumban) érettségizik, majd bevonul katonának. Végigharcolja az első világháborút az olasz és az orosz frontokon. A világégést követően csendőrtiszti tanfolyamra kerül, a Tanácsköztársaság idején ő lesz a karhatalom vezetője Pápán. A csendőrséget a rengeteg túlkapás miatt 1920 februárjában önként otthagyja; közben Budapesten befejezi korábban megkezdett jogi tanulmányait. Ügyvédi vizsgájának letételével önálló irodát nyit. Ettől fogva jelentős szerepet kezd betölteni Pápa város közéletében, ügyvédi praxisa mellett rendszeresen publikál a helyi lapokban, egy évtizeden át ő áll a helyi Katolikus Kör élén, és ügyészként a Hitelbank pápai fiókjánál is munkál.

„Világnézetének, politikai arculatának meghatározó eleme a vallásosság, amelynek forrása a család és az iskola mellett feltehetően Prohászka Ottokár szellemi befolyása volt. Mint Prohászka, ő is arra törekedett, hogy a súlyos szociális problémákat az uralkodó rendszer és az egyház oldja meg, mielőtt még azok a munkásmozgalom erősödéséhez vezetnének...”

Belép a kormány politikáját támogató Keresztény Szociális Gazdasági Pártba, ahol 1926 és 1931 között egyúttal a választmány tagjaként is tevékenykedik. 1929-ben a polgári pártok közös listáján megválasztják pápai önkormányzati képviselőnek. Nagy aktivitást kezd kifejteni politikai téren, sorra jelennek meg a szélsőségektől élesen elhatárolódó cikkei. Az 1931. évi országgyűlési választások előtt pártja nem támogatja jelöltségét, ezért néhány hónapra belép a kormánypártba, vagyis az Egységes Pártba, azonban innen hamar távozik, és egy időre visszavonul a nagypolitikától. Az 1935-ös parlamenti választások előtt újra csatlakozik az immár más néven szereplő kormánypárthoz, a Nemzeti Egység Pártjához, de a választásokon csak nem hivatalos jelöltként indítják. Ennek ellenére a párt hivatalos jelöltje előtt végez 459 szavazattal és így Pápán országgyűlési mandátumot szerez. A választások után másfél hónappal azonban csalódik Gömbös Gyula miniszterelnök politikájában és parlamenti mandátumát megtartva másodszor is távozik a kormánypártból. Ekkortájt többen – a korábbi politikai közösségeiket otthagyók közül – a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban próbálják keresni politikai érvényesülésük lehetőségeit. Olyanok, akik sajtó-, szólás-, egyesülési-, gyülekezési szabadságot követelnek, akiknek ellenére van az egypártrendszer ugyanúgy, mint akár egy koalíció kizárólagos uralma, akik elleneznek mindenféle szélsőséget, amely a parlamentarizmust korlátozza, akik szemben állnak a szélsőjobbos nemzeti szocializmussal, a szélsőbalos marxizmussal-bolsevizmussal, és akik igazságosabb teherviselést, a társadalom szociális átalakítását, az alsóbb néprétegek fölemelését, a magyar parasztság földhöz juttatását, a társadalombiztosítási rendszer fejlesztése révén a munkásság helyzetének javítását, a „rabló tőke” megrendszabályozását óhajtják, elvetve a nagymértékű államosításokat, az állam túlzott beavatkozását a gazdasági folyamatokba. Sulyok Dezső 1937 januárjában kéri fölvételét a Független Kisgazdapártba, s egyúttal a párt parlamenti frakciójába. Négy évig lesz így tagja a képviselőháznak, egyúttal tagjaként az igazságügyi és mentelmi bizottságnak is. Elsősorban szociális, kulturális, jogi témákban hallatja saját és pártja hangját.

Részlet Izsák Lajos Sulyokról szóló írásából, az 1984-es „Politikuspályák” című kiadványból:

„…képviselői szűzbeszédében a családvédelem kérdését – így nevezte a népesedési politikát – választotta tárgyául. A házasság felbonthatatlanságának és szentségének fenntartása mellett állt ki, de rámutatott számos olyan – a korabeli »hivatalos közvéleményt« kevésbé foglalkoztató – problémára, mint az egyke-rendszer kialakulása, különösen a Dunántúlon, a fiatalok családalapítási gondjai stb. Több felszólalást is szentelt az állástalan diplomások ügyének. Például 1937-es költségvetési beszédében elmondotta, hogy a sok állástalan diplomás sorsa a magyar közélet egyik nagy problémája, olyan hatalmas kérdőjel, amelynek megoldása nélkül nincs nyugalom és stabilitás. »Ez a fiatalság megsavanyodik, elkeseredik, elveszti a jövőbe vetett hitét, közösségi érzését – mondta –, és ellenségévé válik annak a társadalomnak, mely őt kiközösítette.«
Hóman Bálint kultuszminiszterrel nevelésügyi kérdésekről vitázva nyíltan hangoztatta: »Tessék tiszta bort önteni a pohárba és tessék elhatározni, hogy demokratikus népi Magyarországot vagy nemzetiszocialista Magyarországot akarunk-e, de ezzel a sem ide, sem oda tendáló vegyes rendszerrel épkézláb eredményt soha nem tudunk elérni.«

A harmincas évek második felében – a szociáldemokraták kivételével – kevés olyan tagja volt az Országgyűlésnek, aki nyíltan kiállt a hitlerista törekvésekkel szemben. Sulyok több interpellációjában kifogásolta a Németországba irányuló külkereskedelmi forgalom növelését, mivel ez a gyakorlatban egyet jelentett a német »Südostraum-Politik megvalósításával és kiszolgálásával, és Magyarországot gyarmati helyzetbe hozza«. Újságcikkben emelte fel szavát a náci ideológia magyarországi terjesztése ellen. Általános feltűnést keltett 1938 tavaszán Szálasi Ferenc ellen intézett interpellációja. Bethlen István kérésére és adatai alapján Sulyok vállalta, hogy a Házban felveti Szálasi nem magyar származásának és állampolgárságának ügyét, amit csaknem tucatnyi eredeti, hiteles dokumentummal bizonyított. 1939 tavaszán pedig, az ún. második zsidótörvény javaslatának tárgyalásakor – szemben pártjának állásfoglalásával – Sulyok a maga részéről nem fogadta el a javaslatot. »Nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között kollektív ítélettel megbélyegezni bizonyos népcsoportokat, mert ez keresztényietlen és magyartalan álláspont – szögezte le felszólalásában – …azok akik ma fajteóriát hirdetnek, tévutakon haladnak… Magyartalan és keresztényietlen a javaslat.«”

1938-ban fölszólal a „pálfordult”, diktatórikus-német orientációjú Imrédy Béla miniszterelnök származása ügyében, ami miatt az lemondásra kényszerül. Az 1939-es választásokon nem sikerül elindulnia, mandátumot nem szerez. 1942 januárja és 1943 júniusa között ismét katonaként szolgál; az orosz fronton a magyar páncélos hadosztály tartalékos főhadnagyaként vesz részt a magyar hadsereg harcaiban. Közvetlenül a 2. magyar hadsereg voronyezsi katasztrófája előtt tér haza, s részt vesz annak az emlékiratnak a kidolgozásában, amit 1943. július 31-én Bajcsy-Zsilinszky Endre és Tildy Zoltán nyújt át Kállay Miklós miniszterelnöknek Magyarország függetlenségének, szabadságának és semlegességének visszanyerését követelve. Ez a háborúellenes memorandum a magyar náciellenes harc fontos tényezője, ez alapján jön létre a demokratikus, németellenes alapokon álló pártszövetség a Kisgazdapárt és a Szociáldemokratapárt között, mely hivatalosan érvényben marad a világégés után is.

Akárcsak Bajcsy-Zsilinszky, Sulyok is erőteljesen síkraszáll a németbarát-szélsőjobboldali elemek kormányból, hadseregből, közéletből való eltávolításáért. A zsidótörvényeket alkotmányellenesnek minősíti; nagyobb politikai szabadságot kíván a baloldali és polgári liberális pártok számára, nélkülözhetetlennek tartja a nemzeti kérdés rendezését, valamint szót emel a „szabadságharcos szellemmel” telített hadsereg fölfegyverzése mellett. S akárcsak Bajcsy, ő is a környező államokkal való megbékélés híve, de a Trianon óta oly sokat vitatott erdélyi kérdés, a román-magyar viszony megnyugtató megoldását is szorgalmazza.

„Nekünk tehát azon kell lennünk, hogy ezt a megpróbáltatásoknak kitett, elszakított magyarságot nemzeti birtokállományában erősítsük és ostobaság, sőt bűn a nemzet ellen minden olyan gesztus itt bent, amely okot vagy ürügyet ad az utódállamoknak arra, hogy a magyarság bilincsein egyet szorítsanak… Ne felejtsék el azt, hogy minden reakciós gesztus, amely ebben az országban történik, egy harsány kiáltás az éjszakában, amely odaát ezerszer visszhangzik és amely odaát mindig a mi véreinknek okoz szenvedést és megpróbáltatásokat…”

1944. április 3-án náciellenes magatartása miatt letartóztatják, Nagykanizsára internálják, ahonnan mintegy két hónap után a veszprémi püspök, Mindszenty József közbenjárására szabadul. Szálasi hatalomátvétele után ismét veszélyben forog az élete; bujkálni kényszerül. A náci-nyilas terrort előbb a pannonhalmi bencések pápakovácsi uradalmában, majd egy család somlói présházában bujkálva éli túl. Az ország háborús „megszabadulását” követően, Pápára hazatérve a városparancsnok őt kéri föl a polgármesteri teendők ellátására. Szeptember elejéig tölti be a városvezetői posztot, mialatt konkrét javaslatokat dolgoz ki a városrendezés végrehajtására. 1945 augusztusában bekerül a Kisgazdapárt országos intézőbizottságába, 1945 júniusától az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd októbertől a budapesti törvényhatósági bizottság, novembertől pedig a Nemzetgyűlés tagja lesz.

1945 szeptemberében, mint a kormányon lévő kisgazdák jelöltje kerül a Pénzintézeti Központ élére. Népügyésznek is fölkérik, a népbíróságon az Imrédy-per vádlója. Amikor pedig Tildy Zoltánt köztársasági elnökké választják, előbb az ő neve, személye merül föl miniszterelnök-jelöltként. Kormányfő azonban sajnos nem lehet belőle a hírhedt „szalámitaktika” miatt. 1946. március 12-én a Baloldali Blokk követelésére 19 társával együtt kizárják a Kisgazdapártból. Új pártot alapít, a Magyar Szabadság Pártot, melynek elnökévé választják. Viszont az 1947-ben módosult választási törvény miatt lehetetlenné válik pártja indulása (a Nemzeti Egység Pártjának volt tagjai elveszítik választójogukat, s minthogy Sulyok 1935-ben négy hónapig tagja volt a NEP-nek, ettől fogva nem vállalhat többé politikai szerepet; ezt a törvényt ekkortájt „Lex Sulyokként” emlegetik) a közelgő választásokon, ami miatt a ciklus vége előtt pár nappal, július 21-én pártját föloszlatja és lemond képviselői mandátumáról. Az 1947-es választásokat még megvárja, majd annak megtörténte után egy héttel, augusztus 14-én – útlevélengedély nélkül – elmenekül az országból.

Rövid ideig Nyugat-Európában tartózkodik, „Két éjszaka nappal nélkül” címmel megírja emlékiratait. Rómában audiencián fogadja XII. Piusz pápa, majd ezután az Amerikai Egyesült Államokba költözik, New Brunswickban telepedik le. Még ebben az évben, 1947. október 7-én megfosztják magyar állampolgárságától. Bár 1949-1950-ben több volt kisgazda és polgári ellenzéki politikus társaságában végrehajtó bizottsági tagja, s a belügyi osztály vezetője lesz a Szabad Európa Bizottság égisze alatt működő – a lényegében emigráns magyar kormánynak tartható – Magyar Nemzeti Bizottmánynak, de igazából sohasem találja meg helyét „odakint” sem. Rendre összekülönbözik a bizottmányi vezetőkkel, korábbi kisgazda képviselőtársaival – Nagy Ferenccel, Varga Bélával –, amiért rövidesen távoznia kell a szervezetből. Szinte valamennyi emigrációs szervezet kiközösíti, „összeférhetetlennek” minősítik. Egy ideig szerkeszti az Amerikai Magyar Népszavát, jobbára történelmi tárgyú cikkeket ír, végül véglegesen szakítva egykori politikustársaival, 1962-ben „Magyar Október 23. Mozgalom” néven különálló amerikai magyar szervezetet alapít. Bár hálát ad az Istennek, hogy „a jólétből és a sikerek útjából kiemelte” és megtanította rá, „hogy a világ nem olyan, amilyennek Pápáról vagy Budapestről” látta, de mégis sokat kénytelen szenvedni, nélkülözni; sohasem tud megszokni „odakint”, mind gyakrabban anyagi, illetve egészségi problémák kezdik gyötörni. 1965. május 17-én este hirtelen összeesik és meghal.
Egész életében Magyarországért élt, mégis hazájától távol kellett lehunynia szemeit, s mindmáig ott, a New Brunswick-i Szent Péter temetőben, idegen földben kell nyugodnia. Pápán immár több mint két évtizede emléktábla, köztér, mellszobor őrzi emlékét, 2018 óta pedig létezik a Sulyok Dezső Emlékbizottság – melynek pápai politikusok is tagjai –, s az igazságügyi miniszter által alapított Sulyok Dezső-emlékérem is. Sajnos, hamvainak hazahozatalát mindmáig nem sikerült elérni (pedig Pápa városa, s e sorok írója is próbált lépéseket tenni ennek érdekében az elmúlt években).

Részlet Sulyok Dezső 1954-ben, a Szabad Európa Rádióban adott egyik nyilatkozatából:

„…én valóban a felszabadulást láttam a nácizmus leveretésében, és ebben az érzésben osztozott velem népünk túlnyomó többsége. Nem rajtunk múlt, hogy ez az érzésünk és minden szép várakozásunk füstté vált.”

Részlet a néhai pápai diák, Nagy László Kossuth-díjas poéta: „A költő nem tévedhet” című visszaemlékezéséből:

„Mi, fiatal költők, akik akkortájt indultunk, hittel, nagy lendülettel vettünk részt az ország építésében. Láttuk, csodákat művel a magyar nép, a gazdasági élet máról holnapra helyreállt. Gondoltuk, itt az idő, hogy az ezeréves múlt rosszaságait jóra fordítsuk. 1949-ben Szófiába kerültem írói ösztöndíjjal, hogy a nyelvet megtanulva fordítsam a bolgár költészetet. Ott éltem másfél évig. Hazatérve mást láttam, megdöbbentem, leszegényedve az ország, a mezőgazdaság tönkrement, az egyéni gazdaságok kifosztva. Az állatállomány teljesen lecsökkent, már vitték az anyakocákat is beszolgáltatásba, az előhasi tehénkéket is. Láttunk, láttam egy szomorú, tragikus rablógazdálkodást. Az ’56-os dráma akkor kezdődött. Kezdetben azt gondoltam, hogy nézőpontom rossz, s nem okoltam a felső vezetést. Kiderült, hogy a fejétől romlott meg az ország élete. Költészetemben ez úgy jelentkezett, illetve csak jelentkezgetett, mert teljes habozás volt az ’52-es év számomra – felemás költészetet írtam, nagyszerű eredményekről, de a rosszról is. Az Aszály című versem, amit otthoni élményből írtam, arról szólt, hogy itt már nagy baj van…”

Írta-összeállította:
Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta,
az Elsősorban pápai Városbarát Egylet
ügyvivője)

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
képek: EpVE, KZ)

Felhasznált és ajánlott irodalmak, jegyzetek:

- Bajcsy-Zsilinszky Endre: Helyünk és sorsunk Európában. Gergely R. R.T. kiadása, Budapest, 1941.
- Dömötör László-Szilágyi István (szerk.): Pártunk harca a demokráciáért (A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt története). Magyar Írás, Budapest, 1947.
- Cséry Dezső: Tildy Zoltán. Griff Kultúrvállalat, Budapest, 1946.
- Csicsery-Rónay István (összeáll.): Nagy Ferenc miniszterelnök. Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány – Occidental Press, Budapest, 1995.
- Farkas Judit Antónia (szerk.): Nagy idők tanúja. – Emlékkönyv Horváth János kilencvenedik születésnapjára. Polgári Magyarországért Alapítvány – Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Országgyűlési Képviselőcsoport, Budapest, 2011.
- Horváth János (szerk.): Tiltott történelmünk 1945-1947. Századvég Kiadó, Budapest, 2006.
- Kerecsényi Zoltán: Az utolsó nyár. – Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó szakaszairól, valamint a magyar antifasiszta ellenállásról. Magánkiadás. Budapest-Pápa, 2013.
- Kerecsényi Zoltán: Magyarnak lenni – pápainak lenni. Magánkiadás, Pápa, 2015.
- Méray Tibor: Imre bácsi. Alexandra Kiadó, Pécs, 2008.
- Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt. – Összegyűjtött prózai írások. Holnap Kiadó, Budapest, 2011.
- Sánta Ilona (szerk.): Politikuspályák. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984.
- Sulyok Dezső: Két éjszaka nappal nélkül. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2004.
- Szerencsés Károly: A nemzeti demokráciáért. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2009.
- Vigh Károly: Tildy Zoltán életútja. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1991.

- Ajánlom Palasik Mária és Vida István történészeknek, a Veiszer Alinda vezette egykori „Miért?” című történelmi ismeretterjesztő tv-műsorban lévő elemzését; „Szalámi taktika” címmel innen megnyitható az archív fölvétel:
https://www.youtube.com/watch?v=VdOf74ovHEo (Letöltés ideje: 2020. május 5.)

*A szovjet csapatok a trianoni határok közötti Magyarországon 484 ezer 300 katonát, ebből 140 ezer halottat, eltűntet és hadifoglyot veszítettek.

Részlet Méray Tibor „Imre bácsi” című kötetéből:
„Végre valahára a két nép, az orosz és a magyar a megbékélés útjára lépett... Évezredes történelmünk során igazi ellenségesség oroszok és magyarok között valójában sohasem volt. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy jóformán soha nem voltak közös határaink – tamponországok voltak közöttünk. De lehet, hogy azért, mert a magyarokban mindig volt valami tisztelet Oroszország nagysága és a XIX. századtól kezdve művészete, elsősorban az irodalma iránt. Az oroszokban pedig ugyancsak élt bizonyos tisztelet a szemükben kicsiny magyar nép államalkotó tehetsége, történelmi viharok és az idegen népek között is fennmaradó életképessége, talán huszáros erényei, szép lányai és jó borai iránt is. Orosz és magyar katonák alighanem először akkor kerültek szembe egymással, amikor I. Miklós cár leverte az 1848-49-es magyar szabadságharcot, de ez nem az oroszok akaratából, hanem a Szent Szövetségre hivatkozva az osztrák Habsburg-ház kérésére történt. Az első világháború során ugyanez a Habsburg-ház üzente meg a hadat Szerbiának az Osztrák-Magyar Monarchia nevében, és ez vezetett oda, hogy magyarok és oroszok egymásra tüzeljenek. A második világháborúba is idegen nagyhatalom, a náci Németország sodorta bele Magyarországot az akkori Szovjetunió ellen. És ha a szovjet csapatok a németek és magyar csatlósaik kiűzése után felszabadították Magyarországot – és valóban felszabadították! –, az már nem az orosz emberek szabadon kinyilvánított akarata, hanem egy rájuk kényszerített zsarnoki ideológia és politika következménye volt, hogy a felszabadítókból több mint negyven éven át megszállók lettek.
Ma nemcsak végleges érdekellentét nincs Oroszország és Magyarország között, de egész sor területen érdekazonosság van, és a jövőben még több területen lehetne és – szeretném hinni, hogy – lesz is. Noha ez a könyv a legsötétebb korszakból idéz fel egy szörnyűségekkel teli fejezetet, talán nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy jobban megismerjük egymást, hanem ahhoz is, hogy a történelmi igazságot nem eltakarva, hanem feltárva közelebb kerüljünk egymáshoz. A múltat nem lehet megváltoztatni. A jövő alapjait azonban a ma nemzedékei rakják le...”

**Kerecsényi Zoltán: Egy elfeledett politikus. = Népszava – Szép Szó, 2015. január 17.: https://nepszava.hu/1045312_egy-elfeledett-politikus (Letöltés ideje: 2020. május 5.)

***Életében három-négy párt tagja, képviselője volt. De pl. Bajcsy-Zsilinszky is. Senki sem úgy látja meg a napvilágot, hogy kiforrott nézetei vannak, s a világ is gyorsan változik, ki előbb, ki utóbb jut el bizonyos fölismerésekhez – utaltam erre 2017 őszén is:
Kerecsényi Zoltán: A lokálpatriotizmus nem bal- vagy jobboldaliság kérdése – Nincs értelme magyarázkodnom, minden tettemet, hibámat vállalom... = Infopapa.hu, 2017. szeptember 24.: https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/kerecsenyi-a-lokalpatriotizmus-nem-bal-vagy-jobboldalisag-kerdese-nincs-ertelme-magyarazkodnom-minden-tettemet-hibamat-vallalom-2017-09-24-135301 (Letöltés ideje: 2020. május 5.)

**** Kerecsényi Zoltán: In memoriam Prof. Dr. Horváth János (1921-2019). = Infopapa.hu, 2019. november 25.: https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/in-memoriam-prof-dr-horvath-janos-1921-2019-2019-11-25-202600 (Letöltés ideje: 2020. május 5.)