Magyari 1949-ben született Kiskunfélegyházán, majd kisvártatva egy vitorlázórepülő fülkéjében találta magát. 1972-ben lett repülőtiszt, Farkas Bertalannal együtt húzták fel a pilótacsizmát. Pápára kerültek, MiG–21-eseikkel repültek, és 1977-től első osztályú vadászrepülő.

A Szovjetunió és a kelet-európai országok közös Interkozmosz űrkutatási programjában lehetőség nyílt a tagországoknak is asztronautát juttatni az űrbe egy-egy szovjet űrhajós társaságában, és erre két magyar jelöltet találtak: Magyari Béla és Farkas Bertalan 1978-ban utazhatott el Csillagvárosba, hogy kétéves asztronautakiképzésen vegyenek részt.

A Szojuz–36 űrhajót 1980. május 26-án küldték a világűrbe, fedélzetén Farkas Bertalannal és Valerij Kubaszovval. Magyarinak és szovjet társának, Vlagyimir Dzsanyibekovnak a tartalékos szerepe jutott. A küldetés idején Magyari az irányítóközpontban dolgozott, majd ezt követően őrnaggyá léptették elő, és megkapta a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetést.

A Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt, az űrkutatással foglalkozó rendezvények gyakori főszereplője.

Magyari azt mondta, végig tudta, hogy nem őt fogják választani. „Megfogadtuk Bercivel, hogy a keletnémetek példáját követjük, akiknél semmiféle felesleges rivalizálás nem volt. A programban részt vevő többi nemzet űrhajósai, a csehek vagy a lengyelek azonban aljas módszerekkel, feljelentgetésekkel próbálták elütni egymást az űrrepüléstől. Mi azonban meg akartuk mutatni, hogy jobbak vagyunk náluk. Nem rivalizáltunk, inkább egymást segítettük a felkészülésben” - mondta a hvg.hu-nak 2015-ben.

Vlagyimir Dzsanibekov (balra) és Magyari Béla Farkas Bertalan űrrepülésének 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2015. május 26-án.

Fotó: Soós Lajos / MTI