Aki ellátogat Graham Usher álomotthonába Priory Hallba, a leghírhedtebb kudarcba fulladt ír lakásépítési program helyszínére, az láthatja, mire törekedett Írország, és hogy mi lett ennek a törekvésnek az eredménye. A 2006 elején 250 ezer euróért vásárolt lakás téglahomlokzatát mintha valamilyen óriás lény végigkarmolta volna, hogy aztán ráunjon, és otthagyja. A konyhában egy fél üveg bor árválkodik tavaly október óta, amikor az illetékesek váratlanul tűzvédelmi szempontból veszélyessé nyilvánították a lakótelepet, és a 187 lakásban élő 256 lakosnak 48 órát hagytak a távozásra.

Ezek az emberek, akik nem tudnak visszaköltözni lakásukba, amelyért továbbra is fizetnek, nem pusztán egy jogi huzavona részesei, hanem a kétezres évek ír fellendülését kísérő korrupció és felelőtlenség áldozatai is egyben.
"Priory Hall az évtized őrültségének a megtestesülése, azé az évtizedé, amikor az olcsó hitelnek köszönhetően szó szerint egy éjszaka leforgása alatt épültek házak és lakások, gyakran arra tökéletesen alkalmatlan helyeken, és sok esetben a minőségi követelményekre fittyet hányva" - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Dearbhail McDonald, a The Irish Independent jogi rovatának szerkesztője.

Gyalázatos helyzet

Írországé volt az egyik legbámulatosabb felemelkedés Európában, és a bukása is a legmeredekebbek közé tartozik.
Az 1990-es évek fellendülése a kétezres években olyan házépítési buborék kialakulásához vezetett, amely aztán látványosan szétpukkant, amikor táplálóinak, a bankoknak szembe kellett nézniük az összeomlás veszélyével. 2008-ban a kormány szükségből úgy döntött, hogy kezességet vállal a bankok adósságáért, és ezzel brutális takarékossági programot kényszerített az országra, amely elszegényítette és eladósította.
Priory Hall csupán a legrosszabb példa, de nem az egyetlen. Több mint kétezer, abban az időszakban megkezdett építkezés vált "szellemingatlanná". Ezeket a befejezetlen, javarészt üresen álló, tíz vagy annál több lakásos házakat arra szánták, hogy közösségeket teremtsenek, de most szép csöndben szétrothadnak. További, az "önigazolás" módszerével épült házak is szétesőben vannak, és gyakran úgy, hogy laknak bennük. (A rendszer azt jelentette, hogy a beruházók minimális kormányzati ellenőrzés mellett maguk deklarálhatták, hogy az ingatlan megfelel ez építési előírásoknak.)
Priory Hallt lakói helyzetének a gyalázatossága tette ismertté. Az ideiglenesen a dublini városi tanács által biztosított lakásokban élőknek továbbra is fizetniük kell szétmálló otthonaikért a jelzáloghitelt. Közben a tanács, amelyet bírósági döntés kötelezett arra, hogy gondoskodjon a lakókról, és az elhelyezésükre rá is költött 1,7 millió eurót, keresetet nyújtott be a bíróságon, hogy ne kelljen többet fizetnie.
Eközben a lakótelep beruházója, Tom McFeely, aki az Ír Köztársasági Hadsereg észak-írországi éhségsztrájkoló aktivistájából lett ingatlanmogul, elveszítette 9,5 milliós dublini házát, mert nem tudta fizetni a rá felvett hitelt. Tiltakozása ellenére fizetésképtelenné nyilvánították, megbírságolták, felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és bírói ítélettel kötelezték, hogy végezze el Priory Hallban a szükséges javításokat - persze hasztalan. Se McFeely, se az ügyvédei nem válaszoltak az amerikai lap interjút kérő e-mailjeire és telefonjaira.
Korábban a vállalkozó az Észak-Írországgal szembeni sznobéria áldozatának vallotta magát, és kijelentette, hogy amit tett, nem különbözik attól, amit más írországi beruházók csinálnak.

Elázott a lakás, valahányszor esett az eső

Az egyetlen, amit senki se vitat, az az, hogy Priory Hallban szörnyű állapotok uralkodnak.
Derékmagasságú növényi hajtások nőnek ki a járdák repedéseiből, a falakon lyukak tátonganak. Be nem fejezett javításokat takaró, de leszakadt vitorlavásznak lengedeznek a szélben. Egy ideges biztonsági őr hordozható rádión beszél valakivel, mielőtt figyelmeztetné a látogatókat, hogy legyenek óvatosak a patkányokkal.
Graham Usher, a jelenleg 33 éves könyvelő 2005-ben, miután egy fényes brosúra és egy vonzó bemutató lakás hatására elcsábult, foglalót fizetett, még mielőtt az építkezés elkezdődött. "Akkoriban ez volt az általános szokás" - jegyezte meg üres és nyirkos (áram és fűtés nincs) lakása felé menet, amelynek ajtaján hatalmas lyuk tátong. 2007-ben költözött be, amikor az építkezés még tartott. "Bántotta az ember szemét, akármerre nézett, és gondunk volt a vízvezetékkel, a fűtéssel, a bojlerrel, aminek egy új lakás esetében nem lenne szabad megtörténnie" - kesergett. Egy reggel az alatta lakó család ébresztette fel kétségbeesve, mert még épp csak totyogó kisgyerekük szobájába a mennyezeten át víz csöpögött tőle.
Egy másik tulajdonos, Stephanie Meehan rájött, hogy kétszintes lakása összes ablakát rosszul rakták be, és valahányszor esett az eső, a lakás elázott.

Senki nem akart biztosítást kötni velük

2009-ben a városi tanács huszonhat, alacsony jövedelműek számára fenntartott lakásból kiköltöztette a lakókat, mondván, hogy gondjai vannak a tűzbiztonsággal. Két évvel később a cég, amelynél Priory Hallnak a biztosítása volt, felmondta a szerződést.
"Annyi probléma volt, hogy senki nem akart biztosítást kötni velünk" - magyarázta Usher.
Tavaly októberben a városi tanács mindenkit távozásra szólított fel, arra hivatkozva, hogy McFeely nem tett eleget a tűzvédelmi előírásoknak, és Priory Hallban bármikor tűz keletkezhet.
A tanács szóvivője a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy nem a testületnek kell biztosítani, hogy egy építmény megfeleljen a tűzvédelmi és építési előírásoknak. "Írországban az új épületek biztonságáért az építő és a beruházó felel" - válaszolta.

Usher bankját nem érdekli, hogy se beköltözni nem tud, se eladni nem tudja a lakást: ragaszkodik hozzá, hogy a törvény előírásainak megfelelően fizesse a jelzálogkölcsönt. Ő pedig nem tudja, mitévő legyen.

"Itt akartunk családot alapítani, de az életünk megfeneklett - húzta alá a kocsijába visszaszállva, miközben egy biztonsági őr bezárta utána a telep kapuját. - Őszintén szólva utálom ezt a helyet ebben az állapotban. Inkább hurok a nyakamon, mint otthon..."