A Pápai Nagycsaládosok Közhasznú Egyesületét (PÁNKE) 2009 tavaszán, egy házaspár kezdte el felépíteni. Krasztel Lászlóné és férje több városi rendezvényen vett részt tagtoborzás céljából, míg végül 2009 augusztusában, 13 tagcsaláddal megalakult a Nagycsaládosok Országos Egyesületének Pápai Csoportja.

A pápai és környékbeli többgyermekes családok már régóta szükségét érezték egy érdekvédő, közösségszervező csoportnak – mesélte Krasztel Lászlóné -, ezért szívesen csatlakoztak az alakuló csoporthoz.

Másfél év alatt a közösség megerősödött, egyre nagyobb ismertségre tett szert a városban, illetve környékén, ezért a csoport aktív tagjai 2010 őszén elérkezettnek látták az időt arra, hogy egyesületté alakuljanak. Így létre jött a Pápai Nagycsaládosok Közhasznú Egyesülete (PÁNKE).

Az egyesület jelenleg 20 tagcsaláddal működik, ez a tagság tekintetében nagyjából 100 főt jelent, de tevékenységünket – hangsúlyozta az elnök - nem csak a regisztrált és tagdíjat fizető tagcsaládokra, hanem minden nálunk jelentkező kis- és nagycsaládosokra kiterjesztjük, mintegy 200 családot érint valamilyen formában.

Ez a tevékenység elsősorban tanácsadás, érdekvédelem, közösségépítés, de olykor tárgyadományokat is kapnak, vagy gyűjtésekben vesznek részt, ezeket a látóterükbe került nélkülöző családok között osztják szét.

Krasztel Lászlóné megjegyezte, hogy tevékenységüket megnehezíti az a körülmény, hogy az egyesületnek nincs fogadó helyisége, ahol a családokat fogadhatna. Kizárólag a tagdíjakból gazdálkodnak, illetve a tagok plusz hozzájárulásából. Pályázatokat benyújtani és adó 1%-ot fogadni még nem tudnak, illetve támogatóik sincsenek. Pedig a a tavalyi évben 22 rendezvényen képviseltették magukat, ebből öt önálló rendezvényt szerveztek, mely mindenki számára nyitott és díjmentes volt.

Az egyesület igyekszik jó kapcsolatot ápolni a városvezetéssel és más civil szervezetekkel. Ugyanakkor – jegyezte meg Krasztel Lászlóné - Pápa Város Önkormányzata felé több – családokat érintő – kezdeményezéssel éltek, melyek nem vezettek eredményre. „Kértük, hogy a város helyi buszjáratain vezessék be a Nagycsaládosok Kedvezményes Bérletét, javaslatot tettünk a különböző védőoltások támogatására, továbbá javasoltuk, hogy ismét induljon el az Iskolatej Program a város nevelési- és oktatási intézményeiben, ám ezek egyelőre váratnak magukra” - mondta.

Az Iskolatej Programmal kapcsolatban megjegyezte: mivel egyesületükhöz továbbra is jöttek a jelzések a témával kapcsolatosan, ezért 2011. szeptember 12-e és 20-a között az iskolatej ismételt bevezetése kérdésében aláírásgyűjtésbe kezdtek, melynek eredményeként Pápa városban 1898 aláírás gyűlt össze. Az aláírásgyűjtő íveket Pápa Város Önkormányzatának Képviselő-testületi ülésén személyesen adták át Pápa Polgármesterének.

A város civiljeivel – folytatta a vezető - a kapcsolat pozitívnak mondható, rendszeresen részt veszünk az általuk szervezett eseményeken, szívesen a rendelkezésükre bocsátjuk akár az ismereteinket, egy-egy fórum kapcsán, akár a kétkezi munkánkat, például kézműves játszóház szervezésében.

A város vezetősége egyelőre nem támogató az egyesületünkkel szemben, ennek talán a "zsenge korunk" az oka, vagy talán az, hogy a kialakult demográfiai helyzet miatt az időskorúak érdekvédelmi szervezetei jelentősebb támogatást élveznek. Dolgozunk a kapcsolatok erősítésén, arra törekszünk, hogy minél erősebb civil háló legyen Pápán – összegezte Krasztel Lászlóné.

Civil szervezetként a tapasztalatuk, hogy manapság nagyon sok és gyors változás zajlik mind az egyének személyes életét, mind pedig a civil szervezeteket érintő területeken. „Számunkra is nehézséget okoz a változó jogszabályok, a módosuló adózás előírásainak nyomon követése. Az adminisztráció még mindig nagyon merev, olykor úgy érezzük, hogy fejjel szaladunk a bürokrácia falainak” - fogalmazott.

Az elnök nyomatékosította: az önkéntes munkának még mindig nincs becsülete Magyarországon, pedig komoly szellemi munkát, szervezési feladatokat, olykor fizikai tevékenységet végzünk, pusztán azért, mert felelősséget érzünk a társadalomért, amelyben élünk, és fontosnak gondoljuk, hogy milyen szellemiséget hagyunk örökül a gyerekeinknek.