"Görögországban termelt élelmiszert osztunk kizárólag görög állampolgároknak!" - jelentette ki erélyesen Iliasz Kasszidiarisz, az Arany Hajnal szóvivője az athéni Szintagma téren, végigmutatva az élelmiszerosztásra váró több száz rosszul öltözött, többségében idős emberen. A jobboldali párt fekete pólóját viselő fiatal nők és férfiak gondosan ellenőrizték a sorban állók személyazonosságát, mielőtt átadták nekik a gyümölccsel, zöldséggel és száraztésztával teli műanyagzacskókat.

Az Arany Hajnal a legfrissebb sikereket magáénak mondható európai szélsőjobboldali párt. A júniusi parlamenti választáson - elsősorban Athénban szerepelve jól - a szavazatok 6,9 százalékát kapta, ami 18 parlamenti helyet eredményezett számára. Nikosz Mihaloliakosz, a párt alapítója és vezetője szerint szó sincs neonáci csoportosulásról, függetlenül a horogkeresztre emlékeztető hivatalos pártszimbólumtól és a náci karlendítésre emlékeztető üdvözléstől, amelyet a párt pódiumra lépő tagjaitól látni.
A párt az élelmiszerosztásoknak és más szociális kezdeményezéseknek köszönhetően némi hitelt szerzett ugyan magának a lakosság körében, ám nyílt rasszizmusa, antiszemitizmusa és erőszak iránti vonzódása sok görögöt zavar. "A pártban van egy adag erős huligánjelleg, és kapcsolatban áll a bűnöző alvilággal" - szögezte le Jiannisz Butarisz, Szaloniki polgármestere, akit az Arany Hajnal bírált, mert támogatta a város első melegbüszkeség-napi ünnepét.

Lappangó ellenérzések kihasználása

Általánosan elfogadott nézet szerint az eurózónában tapasztalható gazdasági visszaesés és megszorító intézkedések magyarázzák a bevándorlóellenes szélsőjobb előretörését Görögországban, Hollandiában, Magyarországon, Finnországban és más uniós államokban.
Matthew Goodwin, a Nottinghami Egyetemnek a szélsőjobbal foglalkozó szakértője azonban nem tartja meggyőzőnek ezt a magyarázatot. "Mind a nácikra szavazunk, mert Európa recesszióban van? Ez badarság" - fejtette ki a The Economist című brit hetilapnak.
Szerinte a nemzeti kultúra, az identitás és az életmód miatti aggodalmak többet számítanak az anyagi gondoknál: az idegengyűlölő párt lehetősége minden európai államban megvan, akár három A-s a hitelminősítése, mint Hollandiáé, akár a csőd szélén áll, mint Görögország. "Nem kell egyéb, mint hogy egy félig kompetens párt meglovagolja ezeket az érzéseket" - vélekedett.
A francia Nemzeti Front és a holland Szabadságpárt (PVV) különösen ügyes, már ami a bevándorlókkal szembeni, lappangó ellenérzések kihasználását illeti. A politika fő sodrába tartozó pártok azért küzdenek, hogy meggyőzzék az átlagszavazót arról, hogy megértik a globalizáció miatti általános nyugtalanságot és az elitekbe vetett bizalom elmúlását.
Az élesen bevándorlóellenes PVV azt állítja, hogy ideológiai gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza, és a kulturálisan más, újonnan érkezettekkel szemben igyekszik megvédeni őket. A 2010-es választáson a PVV, amely mindössze öt évvel korábban jött létre, iszlámellenes platformjával Hollandia harmadik legerősebb pártjává vált. Vezetője, Gert Wilders "visszamaradott" vallásnak nevezte az iszlámot, és a Korán betiltását követelte. Ugyanakkor a melegjogok és a nemek közti egyenlőség védelmezőjének igyekezett feltüntetni magát. Azt mondta, hogy határozott támogatója Izraelnek, ami még hihetőbbé tette arabellenes álláspontját.
Wilders pártjának komoly hatása van a holland politikára. A fő sodorhoz tartozó, szavazatvesztéstől rettegő pártok sok gondolatát átvették. A kisebbségi kormány, amelyet a PVV támogatott, betiltotta a női testet eltakaró leplet, a burkát, megtiltotta a kettős állampolgárságot, és más bevándorlók elleni intézkedéseket is hozott. Ezek többségét visszavonták, miután a párt az év elején megtagadta támogatását a kormánytól, de a hollandiai mohamedán kisebbséget így is sérelem érte.

Látszólag fenyegetett nemzeti kultúra

A PVV Akhillész-sarka a gazdaság. Élesen bírálja az Európai Uniót és az egységes valutát, mert azt reméli, hogy EU-ellenes hangütése elleplezi, hogy nem tudja, mit kellene tenni a gazdasági visszaesés ellen.
"A szélsőjobb küszködik, hogy beleszőjön egy gazdasági sztorit az üzenetébe - fogalmazott Jamie Bartlett, a Demos nevű londoni szakértői csoport tagja. - Nincs azonban koherens történetük."
A magyarországi Jobbik a szélsőségesség más kategóriájába tartozik, mint a PVV. A brit magazin megítélése szerint az antiszemita és romaellenes párt gazdaságpolitikája viszonylag kimunkált, az állami ellenőrzés és a protekcionizmus egyfajta keverékét hirdeti, párosítva a kisvállalkozásoknak és a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatással. Ezt a rendszert a Jobbik ökoszociális nemzetgazdaságnak nevezi.
A látszólag fenyegetett nemzeti kultúra a fő témája a szélsőjobbnak az északi országokban is, amelyeket Finnország kivételével egyelőre viszonylag kevéssé érintett az euróválság. A norvég Haladó Párt, a finnországi Igazi Finnek és a Dán Néppárt egyaránt be szeretne kerülni a kormányba a következő parlamenti választáson. A szélsőjobbnak egyedül Svédországban csekélyek az esélyei.

Az északi szélsőjobboldali parlamenti képviselők nem szeretik, ha összehasonlítják őket, pedig a hasonlóság igen nagy közöttük.

Egyaránt gyűlölik az iszlámot, siratják az északi kultúra elvesztését, és határozott elképzeléseik vannak a jogról, a rendről. A kívülálló számára meglepő, hogy növekszik a vonzerejük abban a térségben, amely toleranciájáról híres. Nyílt beszédük, és ígéreteik, hogy törődnek az öregekkel, csökkentik az adókat és megőrzik a hagyományokat, sokak számára vonzóak.
A II. világháború után a szélsőjobb Európa nagy részén tabu volt. Ahogy a háború emléke elhalványult, a szélsőjobboldali pártok átvették a balközép jóléti törekvéseit, és azokat protekcionizmussal és nacionalizmussal társították.
Növekvő népszerűségük azt jelzi, hogy ez a recept hatásos, hacsak a politikai fősodor pártjai meg nem találják a módját annak, hogy enyhítsék a szavazóknak a kultúra, az identitás és az európai életforma miatti aggodalmait.