A nemzeti gyásznapon Grőber Attila mondott emlékező beszédet. A polgármester szerint a magyarok elnyomásának, a leveretett nemzetnek, s a megtorló büntetésnek a szimboluma október 6-a. -A vértanúhalált, a börtönfogságot, a kényszersorozást, a tisztek közlegénnyé fokozását elszenvedőkre emlékeznünk nem csak morális tisztesség, hanem önmagunkat definiáló cselekvés is. Annak a megvallása, hogy hiszünk a hazában, a hazafiasság eszméjében, az egyén gondolati és lelkiismereti szabadságában. Mint ahogyan hitt a szabadságharc minden öntudatos katonája. A fekete-sárga Habsburg hatalommal szembe ugyanis nem nemzetiség, származás, vagy a nevelés fordította a harcolókat, mindaz csupán sorstól, véletlentől vagy családi környezettől kapott lehetőség. Küzdelmük felelősséggel vállalt döntés volt, saját meggyőződés, méltó emberi tett - fogalmazott a városvezető - hozzátéve, a szabadságharc hősei számos nemzet fiai közül kerültek ki, nem voltak egy vérből, de azt pontosan tudták, hogy a szabadság nemzetek fölött, a haza pedig minden előtt áll.

- Emberek ők, akik a haza ügyét is elkötelezetten szolgálták. Mert meggyőződésükké vált, hogy Magyarország útja csak a polgári alkotmányos minta követése lehet, s mikor az védelemre szorult, a vértanúsághoz vezető harcot is felvállalták - hangsúlyozta.

- Az aradiak nem hősnek születtek, nem is csak a történelem tette őket hőssé. Egyéni szabadságukból fakadó önálló, felelősségteljes döntésükkel váltak hőssé, magyarrá, emberré. „A lámpák kialudtak, sötétség, mint tegnap. De még ezer meg ezer év múlva is oly fényesen tündöklenek a csillagok, melyekhez ma fölnézünk.” Elég talán ma ennyi, mit meg kell hallanunk: méltó gondolat, érző szív, végigvitt tett, mely emberré emel mindannyiunkat! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! - zárta beszédét Grőber Attila.

A Munkácsy Mihály Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola 4. osztályos tanulóinak műsorát láthatta a közönség, majd pedig koszorúzással zárult a megemlékezés.