A New Jersey állambeli Princetoni Egyetem munkatársaként dolgozó Michael Strauss szerint egészen elképesztő, hogy ilyen gigantikus képződmények alakultak ki nem sokkal a 13,8 milliárd éve bekövetkezett ősrobbanás után - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A most felfedezett égitestekkel jelentősen nőtt azoknak az ismert fekete lyukaknak a száma, amelyek abból a korból származnak, amikor az univerzum történetének még csak 5 százalékánál tartott.

A The Astrophysical Journal című tudományos folyóiratban és a japán nemzeti obszervatórium lapjában közölt eredmények elsőként mutatják be, hogy mennyire gyakoriak a fekete lyukak az univerzum korai történetében.

A szupermasszív, vagyis nagyon nagy tömegű fekete lyukak tömege akár milliószor vagy milliárdszor felülmúlhatja Napunkét. A legtöbb galaxis centrumát egy-egy ilyen gigantikus képződmény uralja.

A fekete lyukak intenzíven falják a körülöttük keringő anyagot: csillagokat és csillagközi gázokat. A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. Az így keletkezett óriási fényű kvazár, azaz csillagszerű rádióforrás általában távoli galaxisok aktív magja.

A mostani felfedezés a japán nemzeti obszervatóriumnak a hawaii Mauna Kea vulkánon működő teleszkópja által gyűjtött adatokon alapult.