A Squid Game koreai sorozat hatalmas sikernek örvend világszerte. Nem csak a felnőttek őrülnek meg a történet ikonikus elemeiért, hanem a gyermekek körében is nem várt népszerűségnek örvend, amely aggodalomra ad okot, mert a meztelenség, a gyilkolás és a brutalitás főszerepet kapnak a képkockákon, ezért a Squid Game egyáltalán nem alkalmas a számukra.

A sorozat népszerűsége

A Squid Game a Netflix eddigi legsikeresebb sorozata. Az első évadot egy hónap alatt 111 millióan tekintették meg, és azóta már több mint 265 millió megtekintésnél jár. A második évad premierje az első héten 68 millió embert vonzott a képernyő elé. Az idén debütált, utolsó évad pedig az első három nap alatt 60,1 millió nézettségi számot zsebelt be, amellyel új rekordot döntött meg.

Egy egész rajongói kultúra épült a sorozat köré. Főleg a fiatalabb generációk körében vált híressé. A játékok, a tematika és a szereplők számos buli és szórakozás alapjai. A sorozat ihlette plüssök, legok, kabalák fogynak mint a cukrok; a dalgona cukor kedvelt édességgé vált. A TikTokon, a YouTube-on és egyéb közösségi platformokon rengeteg Squid Game témájú tartalmat tesznek közzé, amelyek jelentős mértékű nézettségi adatokat generálnak. A Netflixen egy realityverseny is fut a sorozathoz kapcsolódóan, a Nyerd meg az életed: A kihívás, amelyben a játékosok a 4,56 millió dolláros fődíjért küzdenek meg egymással.

A sorozat hatása a gyermekek játszási szokásaira

Hiába korhatáros a Squid Game, elkerülhetetlen volt, hogy a gyermekek is találkozzanak vele, hiszen a közösségi média, a televízió és a telefon a mindennapjaik részévé vált. Számos cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a Squid Game-ben lévő játékokat világszerte előszeretettel utánozzák le a kisiskolások az iskolákban és otthon is. A hétéves szomszéd kislány és kisfiú vidáman számoltak be nekem arról, hogy a suliban „squidgameset” játszanak, szerintük egy menő sorozat, tele izgalommal és látványos elemekkel.

Az, hogy hagyományos, a gyermekek által is kedvelt játékokra épülnek a feladatok, még vonzóbbá tette a jeleneteket a fiatalabb generációk számára. Könnyebben megjegyzik az eseményeket, és a szereplők kedvenccé váltak. Ez különösen azért ad aggodalomra való okot, mert játékokban a terror, a félelem és a túlélés hármasa játszik. A cél semmi más csak a túlélés, és ezért a szereplők szó szerint a halálba lökik egymást, aljassá válnak, és elvesztik az együttérzésüket, emberségüket a másik iránt.

A gyerekek ezt a mintát követve játszák újszerűen a hagyományos játékokat, mint például az ugrókötelezést és a szobros játékot: egymást uszítják, „lelövik” a másikat, agresszívan beszélnek egymással, lökdösik egymást.

A játék élménye átalakul. Ahelyett, hogy a közösség építéséről, az álmodozásról és a képzelet fejlesztéséről szólna, egyenlővé válik az erőszakkal, az agresszióval, a veszélyérzettel és a mindenáron-nyerni-akarok attitűddel. Ennek akár hosszú távú következményei is lehetnek a személyiségük fejlődésében. Azt fogják gondolni, hogy csak úgy juthatnak előre, ha mindenkit eltaposnak, csak a pénz számít és nem az emberség, és a szegények csak erőszakos tettek árán tudnak feljebb jutni a ranglétrán.

A média hatása a gyermekek fejlődésére

Kósa Éva pszichológus A média szerepe a gyerekek fejlődésében tanulmányában arról ír, hogy a televízió óta a média meghatározó szerepet tölt be a gyermekek szocializációjában. A valóságot a képernyőn keresztül tapasztalják meg, és, lévén még nem képesek elkülöníteni a valóságot a fikciótól, amit látnak, minden fenntartás nélkül elhisznek. Csak 7 és 9 éves koruk között kezdik el megérteni, hogy az amit látnak csak egy színészek által játszott fikció, de még ekkor is történhetnek félreértelmezések. Többek között ezért sem lehet előre megjósolni, hogy milyen rövid és hosszú távú következményei lehetnek annak, ha a gyermek rendszeresen nem a korának megfelelő, brutális és erőszakos jeleneteket lát. (Kósa, 2006)

A meghatározott feltételek mellett érvényesülő médiahatás modellje szerint a média meghatározott feltételek esetén erőteljes befolyással rendelkezhet a befogadó felett. A befolyásolás ereje függ a körülményektől és a befogadótól, ezért nem lehet pontosan meghatározni, hogy egy adott médiatartalom kire, milyen hatással lesz. Kósa kiemeli, hogy a gyermekek, főleg a rendezetlen családi körülmények között nevelkedőek, meghatározott körülmények között akár százszázalékos médiahatásnak lehetnek kitéve. Gondolkodásuk még fejletlen, norma- és viselkedésrendszerük alakulóban van, ezért különösen érzékenyek a médiatartalmakra. Életkorukból fakadóan még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, hogy helyén kezeljék a látottakat, megfelelően értelmezzék és értékeljék azt. (Kósa, 2006)

Mára már világszerte mindennapi jelenség, hogy az alig pár hónapos gyermek elé telefont tesznek, vagy televíziót kapcsolnak neki, amelyet órákon keresztül bámul, és a végén odajut, hogy alig két éves korára már profi szinten nyomkodja a készüléket. Az óvódákban, iskolákban a tévében vagy a telefonban látottak mindennapi témákká váltak a gyermekek között, és ahogy láthatjuk a Squid Game esetén is, a médiatartalomnak befolyása lehet a gyermekek játszási szokásaira is.

A szülők és a pedagógusok felelőssége

A tanárok a legtöbb esetben a tiltás módszerét alkalmazzák a Squid Game esetén, hogy elkerüljék a komolyabb személyi sérüléseket, és az ebből fakadó intézkedéséket. Ez szerintem nem tekinthető a leghatékonyabb megoldásnak: a gyermek még jobban szereti csinálni azt, ami tiltott. Ráadásul, ha otthon szabadon játszhat „squidgameset”, akkor mit sem ér az egész iskolai tiltás. A szülők esetében a tiltással nem érhető el az, hogy a gyermek megértse azt, ami a képernyőn zajlik, és, hogy az milyen hatással lehet rá.

Általában a tanárok és a szülők sem rendelkeznek semmilyen médiaműveltséggel, vagy csak csekély mértékben, ezért nem képesek felmérni, hogy a médiának milyen hatása lehet a gyermek személyes, kognitív és szociális fejlődésére. De ha mégis rendelkeznek mélyebb ismeretekkel, akkor nincs elég idejük és energiájuk, hogy a gyermekeket oktassák a média hatásairól, ezzel egyfajta elhanyagolásnak teszik ki őket.

Kósa tanulmánya szerint bár az lenne a legjobb megoldás, ha a gyermekek 3 éves koruk előtt egyáltalán nem fogyasztanának semmilyen médiatartalmat, és utána is csak mértékkel, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a mindennapokban ez nem valósul. Kósa a meditáció módszerét javasolja a szülőknek, amellyel a gyermekeiket médiatudatosságra nevelhetik. A meditáció: „a szülők vagy más személyek olyan aktív erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak, hogy a fizikai és szociális környezet – benne a televízió mint médium – komplex természetét az adott gyerek értelmi képességeinek megfelelő szintre „lefordítsák”, tolmácsolják, érthetővé tegyék. Ennek révén a felnőtt közvetítőjévé válik a televízióban látottaknak, elősegítve azt, hogy a gyermek az életkorának megfelelő szinten megérthesse nemcsak a közvetített tartalmat, hanem akár a műsorkészítést vagy a televízió mint médium működési mechanizmusát is. Ez a viselkedés ideális esetben nem merül ki az éppen együtt látottak megbeszélésében, hanem egyfajta orientálást (például ajánlást vagy éppen lebeszélést, tiltást, illetve akár a médiafogyasztás mennyiségének szabályozását), illetve a gyermek televíziózásának folyamatos követését is jelenti.” (Kósa, 2006. p.182)

A felnőtt együtt nézi a gyermekkel a médiatartalmat. Az együttnézés folyamata lehet passzív: amikor a szülő és a gyermek csak nézi a tartalmat, de nem fűznek hozzá kommentárt, ez esetben a szülő arra még képes, hogy irányítsa, mit nézhet a gyermek. Az aktív együttnézés során a szülő folyamatosan megmagyarázza, hogy éppen mi történik egy adott jelenetben, ezzel a gyermek látás- és megértésmódját alakíthatja, és kritikai szemléletmódra nevelheti. Azonban ez sem jelent teljes megoldást, mert előfordulhat, hogy a gyermek a felnőtt jelenlétében is ugyanúgy a korának nem megfelelő, káros tartalmat fogyaszt, amely egyfajta megerősítést, jóváhagyást ad a gyermeknek, hogy nyugodtan nézhet ilyen műsorokat. (Kósa, 2006)

Záró gondolatok

A Squid Game-ben lévő jelenetek, cselekedetek súlyosságát a gyermekek, főleg az alig párévesek még nem képesek felfogni. Nem értik, hogy amit látnak, az rossz és nem a valóságnak megfelelő. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a szülők és a nevelők nagy figyelmet fordítsanak a gyermek médiaműveltségének fejlesztésére, hogy csökkentsék a médiának való kitettségüket. Úgy vélem, hogy az iskolákba be kellene vezetni a média oktatását, hiszen a mindennapjaik részévé vált, és a legtöbb esetben tudatlanul használják, még a tizenévesek is, és a szülők nem képesek megfelelő mértékben médiatudatosságra nevelni őket, mert maguk sem értenek hozzá, vagy csak nincs rá idejük és energiájuk, hogy foglalkozzanak vele.

Mindeközben a Squid Game népszerűsége töretlenül ível fölfele, amely miatt a tanárok és a szülők aggodalma nem enyhülhet. Bár a főszéria lezárult, a záró epizód utolsó jelenete arra enged következtetni, hogy spin-off készülhet a sorozatból, és nagy valószínűséggel a Squid Game világa Amerikába vándorolhat át.

Bernáth Ramóna

Felhasznált irodalom:

ÉVA, Kósa. A média szerepe a gyermekek fejlődésében In: Hitseker Mária és Szilágyi Zsuzsa (szerk): Mindentudás Egyeteme. 5. kötet. 2006. Forrás[augusztus 23.]

Ajánlott irodalom:

LÁSZLÓ, Lannert Judit1–Hartai. Médiaműveltség az iskolában. Iskolakultúra, 2021, 7: 08. Forrás

AVCI, Pelin; BAYRAKDAR, Akan; KILINÇARSLAN, Gökmen. Reflections of squid game on children's games and viewers; An example of twitter sentiment analysis and qualitative research. Mediterranean Journal of Sport Science, 2023, 6.1: 173-185. Forrás

BORBÁLA, Patai Rita3–Timár. tematikus blokk. iskolakultúra2022/03, 44. Forrás