A munkaerőpiaci verseny folyamatosan élesedik, és bár a szakmai önéletrajz a belépőkártya egy céghez, a végső döntés szinte mindig a személyes találkozón születik meg. Legyen szó pályakezdőkről vagy tapasztalt szakemberekről, az állásinterjú sokak számára stresszes szituációt jelent, holott megfelelő felkészüléssel a szorongás izgalommá szelídíthető. Cikkünkben összegyűjtöttük azokat a gyakorlati tanácsokat, amelyek segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból a sorsdöntő beszélgetésen.

A megnyerő fellépés és az első benyomás ereje

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy az első benyomás gyakran az első hét másodpercben eldől, és ezt később nagyon nehéz felülírni. Éppen ezért az interjúra való érkezés pillanatától kezdve koncentráltnak kell lenni. A pontosság alapvető elvárás – késés esetén azonnal hátrányból indulunk –, de ugyanilyen fontos az alkalomhoz illő, ápolt megjelenés is. A ruházat legyen tiszta, vasalt és a megpályázott pozícióhoz illeszkedő, hiszen ez a tisztelet egyik formája a leendő munkáltató felé.

A megjelenés azonban nemcsak a ruházatról szól, hanem a kisugárzásról is. A testbeszéd, a határozott kézfogás és a nyílt tekintet mind-mind az önbizalom jelei. Sokan alábecsülik a mosoly erejét, pedig egy barátságos arckifejezés azonnal oldja a feszültséget és szimpátiát ébreszt a HR-esekben. Természetesen a magabiztos mosolyhoz elengedhetetlen, hogy rendben legyünk önmagunkkal. Ha valaki gátlásos a fogai állapota miatt, az gyakran zárkózottnak, bizonytalannak tűnhet egy interjúszituációban. Érdemes tudni, hogy a felnőttkori fogszabályozás ma már rutineljárásnak számít, és számos diszkrét megoldás létezik, amely segíthet visszanyerni az önbizalmat, ezáltal pedig a fellépés is sokkal határozottabbá válhat.

Szakmai felkészültség: Túl az önéletrajzon

Gyakori hiba, hogy a jelöltek az interjún csupán szóban megismétlik az önéletrajzukban leírtakat. A beszélgetés célja azonban az, hogy a pályáztató a száraz tények mögé lásson. Érdemes előre felkészülni konkrét példákkal, amelyek alátámasztják a kompetenciákat. Ne csak azt mondjuk, hogy „jó problémamegoldó vagyok”, hanem meséljünk el egy rövid történetet egy korábbi munkahelyi kihívásról, amelyet sikeresen kezeltünk. A szakmai felkészültség része az is, hogy alaposan utánanézünk a cégnek: ismerjük a termékeiket, a piaci helyzetüket és a legfrissebb híreiket. Ez azt üzeni a kérdezőnek, hogy a jelölt valóban motivált, és időt szánt a felkészülésre.

Az interjúztatók gyakran tesznek fel váratlan vagy nehéz kérdéseket is, például a gyengeségekről vagy a korábbi kudarcokról. Ilyenkor a legfontosabb az őszinteség és a konstruktív hozzáállás. Nem a tökéletesség a cél, hanem az önreflexió képességének bemutatása. Ha elismerünk egy korábbi hibát, de rögtön hozzá is tesszük, mit tanultunk belőle, az érettségről és fejlődni akarásról tanúskodik.