A Himnusz közös eléneklését, valamint Pusztai Levente szavalatát követően Mátyás Botond Hunor szólt az emlékezőkhöz.

Az MH 47. Bázisrepülőtér főhadnagya, kommunikációs tisztje felidézte a katasztrófához vezető okokat. Mint mondta, Magyarországnak nem állt érdekében az, hogy a szovjetek elleni harcban felőrölje a hadsereget, ám lépéskényszerbe került a magyar kormány, és a németekkel való jó viszony megtartása miatt a második magyar hadsereg keleti frontra való kiküldése mellett döntött.

A főhadnagy számos ténnyel igazolta azt, hogy milyen előnytelen küzdelmet kellett megvívnia egy rendkívül hosszú vonalon a mintegy kétszázezres seregnek, megfelelő felszerelés, támogatás és ellátás nélkül.

Az 1943. január 12-i támadás a magyar arcvonal áttöréséhez és a Don-menti magyar front összeomlásához vezetett. Kaotikus helyzet alakult ki, január 15-re a magyar védelmi vonal teljesen felbomlott, a katonák egységes parancs és vezetés hiányában, sokszor szervezetlenül indultak el haza, nyugat felé. A menekülő katonák között a szovjetek kegyetlen mészárlást rendeztek - mondta el Mátyás Botond Hunor.

A tavasz folyamán alig több mint 60 ezren tértek haza, az elesettek, sebesültek és hadifogságba kerültek számát csak megbecsülni lehet, ezt 100-120 ezer közé teszik, a foglyok nagy része szintén életét vesztette - mondta a szónok hozzátéve, a doni katasztrófa tényét próbálták eltusolni, ám annak híre mégis elterjedt. - 1945 után a kommunista hatalom megpróbálta beszennyezni a második magyar hadsereg emlékét, gyávának állították be a katonákat. De a doni hősök becsületét végül nem sikerült elvenni. A családok fenntartották az emlékeket és a legújabb hadtudományi kutatások lemosták a doni hősök nevéről a szennyfoltot. A második magyar hadsereg katonái becsülettel, magyar honvédhez méltón álltak helyt egy olyan küzdelemben, melyről mindenki tudta előre, hogy egyenlőtlen. A doni hősök példái a hazáért hozott önfeláldozásnak, a katonai becsületnek és helytállásnak. Sokuk neve örökre feledésbe veszett bár, de emlékük ott él a magyar néplélekben, bennünk és utódainkban - zárta gondolatait a főhadnagy.

A megemlékezés koszorúzással, gyertyagyújtással, a takarodó, valamint a Szózat hangjaival zárult, közreműködött a Pápai Huszáregyesület, valamint az MH 47. Bázisrepülőtér.