1945-ben ezen a napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt.

Immár sokéves hagyomány, hogy e napon a „halott katona már nem ellenség”, s a béke jegyében, hovatartozástól függetlenül főhajtásra, virágelhelyezésre, gyertyagyújtásra hívja Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő mindazokat a pápai Alsóvárosi köztemető katonai kegyhelyeihez, akiknek fontos a nácizmus-fasizmus feletti világméretű győzelem emléke, s a népek békéje.
Mint Kerecsényi Zoltán elmondta, az utóbbi időkben az Elsősorban pápai Városbarát Egylet égisze alatt jönnek el ide fejet hajtani, korábban, amikor a néhai pápai Helyőrségi Művelődési Otthon falai között munkált, akkor számos veterán, idősebb katonaember részvételével szervezte ezt a május 8-i emlékalkalmat; a legtöbben talán tizenegy esztendeje, 2008-ban voltak, azóta sajnos már mind kevesebben.

Sajnos évről-évre csökken azok száma, akik több mint hét évtizeddel ezelőtt átélték-megélték a borzalmakat, vagy akik életük kockáztatásával küzdöttek egy békésebb világért, s akik hitelesen el tudnák mesélni a történteket a maiaknak. Példaként kell tisztelni a XX. század legnagyobb gonoszsága ellen küzdőket, a még közöttünk élőket, és a már elhunytakat. De nem elegendő ezekre az emberekre csupán csak tisztelettel emlékeznie a mai fiatalabb generációknak. Ma el kell ítélni a terrorizmus minden formáját, semmilyen közösséget nem szabad vállalni terroristákkal és az őket mentegető nézetek képviselőivel. Határozottan szembe kell fordulni minden olyan erővel, amely fel akarja eleveníteni a nácizmusra, a fasizmusra emlékeztető embertelenséget – hangsúlyozta rövid beszédében Kerecsényi, aki végül az 1945 utáni magyar kultúra meghatározó költőjétől, Illyés Gyulától idézett megrendítő sorokat, annak 1944 szeptembere és 1945 szeptembere között írt „Egy év” című verses-füzetéből.

A temetőben megjelentek „Soha többé háborút!” feliratú, a béke színével, vagyis kék színű szalagokkal átkötött kis koszorúkat, illetve kartonból kivágott békegalamb-szimbólumokat helyeztek a magyar, a szovjet katonai parcellákhoz, és természetesen a „halott katona már nem ellenség” jegyében a német sírkert emlékjeléhez is.

Az emberiség legvéresebb totális háborújának áldozatai számát a becslések szerint 50-70 millió fő, a katonai áldozatok számát pedig 22-25 millió fő közé teszik a kutatók. Közülük hadifogságban mintegy öt millióan pusztultak el. A civil áldozatokat 40 és 52 millió közé valószínűsítik.