205 esztendővel ezelőtt, az 1812/13-as tanévben diákoskodott Pápán, – koptatta itt az utcaköveket. Rokonai is éltek a városban, Püspökiék.* Így aztán elkerülve innen, természetesnek tűnő, hogy később sem szakadt meg kapcsolata egykori diákvárosával. Itt volt több, mint 190 esztendővel ezelőtt, 1827 júniusának első napjaiban jó barátjával, a magyarság nagy költőjével, Vörösmarty Mihállyal is; együtt vettek részt a pápai Alsóvárosi köztemetőben, a jeles pápai professzor, író, nyelvész: Pápay Sámuel temetésén. De jó barátságban állt a kiemelkedő jogtudóssal, hajdani pápai jogtanárral Zádor Stettner Györggyel is, akitől gyakran kért tanácsokat és irodalmakat. 1847 augusztusában is – egy külföldi útjáról hazatérve – e célból érkezett meg Pápára Stettnerhez látogatóba. Stettner 1848-ig munkált Pápán, mindaddig, amíg el nem fogadta barátja, az akkor már igazságügy-miniszterként működő Deák Ferenc felkérését, kinevezését a pesti váltótörvényszékhez közbírónak. Az 1848-as forradalmi napokban – igaz hogy röpke pillanat erejéig – is megfordult Deák Pápán.

Halálát követve sem feledték a helyiek, emlékét hűen igyekeztek ápolni. Utcát neveztek el róla, emléktáblákat, szobrot állítottak neki a pápai Korona utcában, s a néhai bencés (ma Türr) gimnázium épületében. Az 1887-es, nagy részvét melletti pesti újratemetési szertartásán is ott voltak a pápaiak, s az akkori Pápai Lapok tartalmas vezércikkben emlékezett meg a néhai pápai diákról. Ennek záró sorait érdemes idézni ma is: „Csak azt kívánjuk, hogy Deák Ferenc szelleme és elvei sok követőre leljenek amaz államférfiak között, akiknek kötelessége Magyarország sorsát vezetni és intézni.”

Idestova 150 esztendővel ezelőtt, 1867-ben Deák Ferenc kiegyezett, hogy a jelen lehetőségeinek megmentésével időt nyerjen a jövőnek! Kossuth Lajos és Széchenyi István mellett a XIX. század talán legnagyobb hatású, a nemzet életét gyökeresen befolyásoló politikusa és szervezője volt Deák Ferenc, vagyis ahogy Kossuth nevezte: a „haza bölcse”.

1935-ben, amikor a pápai Korona utcai Deák-emléktáblát a pápai születésű dr. Lázár Andor igazságügy-miniszter leleplezte, avatóbeszédében ekképp fogalmazott: „Deák Ferenc azt mondja, nem fog Magyarországgal megbírkózni semmi idegen hatalom, hogyha a magyar talajról nem tudják elszakítani Magyarországot. Mindaddig, míg lelkünk az intézményeinkkel, gondolatainkkal, terveinkkel a magyar múlthoz, a magyar talajhoz ragaszkodik, addig semmiféle ellenséges erő nem bír megbírkózni velünk, de ha elszakadunk a magyar talajtól, annak levegőjétől, akkor meg tudnak fojtani bennünket, mint ahogy Herkules is megfojtotta Anteust. És azt mondja Deák Ferenc, vajon erősebb lett-e Herkules az által, hogy megfojtotta Anteust? Vajon nem akkor lettek volna-e erősebbek, hogyha ahelyett, hogy egymással szálltak szembe, együtt kezdtek volna valamit megvalósítani? Melyik több erő? A Herkulesé, amelyik legyőzte Anteust? Vagy Herkulesé és Anteusé együtt? Így vagyunk ma is… Deák Ferenc példája a mai időkre is illik, hogy tudniillik egymást meg tudjuk-e fojtani? De ezzel nem lesz erősebb a nemzet. A magyar nemzet akkor lesz erős, hogyha azt az erőt, amely bennünk, magyarokban él, nem egymás megfojtására használjuk, hanem arra, hogy azzal, akit meg akartunk fojtani, azzal együtt, azzal egyetértve dolgozzunk Magyarország jövőjéért...”

Milyen szép és méltó dolog lehetne, ha a Korona utcai, egykori pápai Deák-lakóhely valahogy megújulhatna, s esetleg egy emlékmúzeumnak adhatna otthont! Petőfi és Jókai néhai pápai lakhelyei mellett – amelyek remélhetően szintén megújulnak majd a közeljövőben – mennyire nagyszerű lehetne, ha Deáknak is egy méltó pápai emlékháza létesülhetne, amely az emlékezeten túl egy igazi, újfajta közösségi tér is lehetne!

Csak egy diák jött Zalából

Deák Ferenc a pozsonyi diétáról hazajövet útba ejtette Pápát, hogy meglátogassa Pápay Sámuelnek, 1827-ben elhalt barátjának sírját. Bejárt a Griffbe, hogy lovait elhelyezze. Gyalogszerrel akart nekivágni a temetőnek, míg lovai abrakolnak.
A Griff udvarán azonban valaki fölismerte a diéta híres szónokát, a későbbi haza bölcsét. Nyomban híre futamodott az egész városban, hogy itt van Deák Zalából.
A kíváncsi városi közönség csoportba verődött a Griff boltíves kapuja előtt. Látni szerették volna a híres követet.
Salamon, a sarki boltos is kidugta fejét az ostornyelek mögül, odaszól a szekérkenőcshordón üldögélő barátjához:
- Nü, Náthán, mire föl az a sokadalom?
- Jach was nix! Epes e stüdent ist hier aus Zalatensis Comitat...
/ Forrás: Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák.
Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg, 2010. 133. p. /

A 215. születési évfordulón írta - összeállította: Kerecsényi Zoltán, az "Elsősorban pápai" Városbarát Egylet ügyvivője, pápai önkormányzati képviselő

* Forrás Katona Tamás közlése szerint a Ráday Mihály – Katona Tamás készítette hat részes Deák-dokumentumfilm sorozatból (MOKÉP, 2007.)