Kiss Zoltán Deák Ferenc utcai, majd dr. Katona István Márton István utcai emléktáblájának koszorúzását követően a megemlékezés a JMSZK színháztermében folytatódott.Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mondott emlékbeszédet. A szónok hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni azt, hogy 1956-ban sokan az életüket adták a mai szabad világunkért. Megállították a szovjet birodalom hadseregét, megroppantották a kommunizmus gerincét annyira, hogy már nem tudott belőle felegyenesedni.

Németh Zsolt szerint újra és újra el kell mondani '56 történetét, amely a nemzeti identitásunk egy szilárd alapja. A forradalom időszakát a passióhoz, Jézus szenvedéstörténetéhez hasonlította. Mint mondta, ebben a pár napban átizzott a magyarságon az önfeláldozás.

A Külügyi Bizottság elnöke a tizenöt évvel ezelőtti budapesti eseményeket is felidézte. Úgy fogalmazott, hogy döbbenetes, hogy "ötven évvel '56 után megismétlődhetett az, amit az ÁVÓ csinált. Annyi a különbség, hogy akkor Apró Antalék lövettek, ötven évvel később Apró unokájának a férje".

- 1956-ban megmutattuk, hogy a történelem nem feltartóztathatatlan - folytatta beszédét Németh Zsolt. - A történelem kerekét addig hiszik feltartóztathatatlannak, amíg valaki meg nem akasztja azt. Ehhez az kell, hogy elhiggyük Zrínyi Miklósnak: "Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak. Ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért, hogy a török ebekkel meg ne bánassuk, hogy semminek tartott minket".

- Bár fennmaradtak azok az internacionalista erők, amelyek hisznek a történelem feltartóztathatatlanságában, de tovább él és növekszik az az európai összefogásra kész nemzeti erő, amely önfeláldozásra vezette az 1956-os fiatalokat. A vérben, mocsokban és hősiességben újjászületett gyermek mára felnőtt és megemberesedett. Ez a magyar nemzet. Mindent a hazáért! Dicsőség '56 hőseinek - zárta gondolatait Németh Zsolt.

A megemlékezés irodalmi-zenés összeállítással folytatódott, 1956, te csillag címmel. Közreműködött Pataki András Jászai-Mari-díjas főrendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója és a Sopron Táncegyüttes, Fajkusz Banda.

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult, a Magyar Pieta 1956 szobornál.