Miller Zoltán tavaly decemberben ünnepelte 50. születésnapját, valamint pályájára lépésének 30 éves évfordulóját. Ennek apropóján az idei évben koncertkörútra indul szerte az országban, amely során feleleveníti színes életútjának legmeghatározóbb dalait, hol popzenei színpaddá, hol meghitt színházi közeggé varázsolva a teret.

– Milyen állomásokat terveznek és milyen műsorral készülnek a közönség számára?

– Mindenhova nagyon szívesen megyünk, ahova hívnak. Eddig négy fő állomás körvonalazódott, május 3-án Székesfehérváron, május 8-án Pápán, június 5-én Debrecenben és július 20-án Siófokon már biztosan találkozom a közönséggel. Különleges év ez számomra, hiszen dupla jubileumot ünnepelek, ezért méltó módon szeretném megkoronázni az elmúlt ötven, illetve harminc évet. Az első nyilvános fellépésemre 1993-ban került sor, és igazán szerencsésnek tartom magam, mert azóta sok szép és izgalmas feladatban volt részem akár színházban, akár a popzene területén. Változatos repertoárral készülünk. Hallhatóak lesznek hozzám szorosan köthető retro slágerek, amiket egy-egy televíziós műsorban adtam elő, de természetesen a zenekari létem legismertebb dalai is felcsendülnek. Nem maradhatnak ki a musicalek sem, amelyek közül csemegének olyan darabokkal és olyan szerepekkel is készülünk, amelyekben még 2009 előtt láthatott engem a közönség a Madách Színházban.

– Egy ilyen kerek évfordulón milyen érzésekkel és várakozásokkal készül a koncertturnéra?

– Régóta vártam már az alkalmat, hogy önálló estet hozhassak létre, és boldog vagyok, hogy ez most megvalósul. Lelkesen és teljes gőzzel készülök az előadásokra. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy kis félsz is van bennem. Érző emberként és művészként szerintem elkerülhetetlen, hogy felmerüljön az a gondolat, hogy vajon a közönség kíváncsi-e még rá. Amikor színházban játszunk, az teljesen más. Ott egy előadásra, egy teljes társulatra váltanak jegyet a nézők. Egy önálló est viszont tévedhetetlen tükröt mutat, hiszen egyetlen egy ember áll ki a színpadra, a jelenlévők száma egyértelműen jelzi, mennyien érdeklődnek a munkássága iránt.

Sorsszerű életút

– Milyen más jellegű feladatai vannak mostanában?

– Március 15-e környékén a Madách Színházban játszottam a „Tizenötödik” című musical darabot, amely Derzsi György és Meskó Zsolt szerzeménye. A mű a 13 aradi vértanúról és további két elfeledett hősről szól. Az előadásban Haynau karakterét formálom meg. A Karinthy Színházban pedig Bobby szerepét alakítom a „Maga lesz a férjem” című zenés vígjátékban. Ezek mellett a feleségemmel (Vágó Bernadett, a szerk.) közösen folytatjuk a „Magyarország, szeretlek!” műsorvezetését.

– Hogy emlékszik vissza, mik voltak azok a meghatározó pillanatok és inspirációk az életében, amik a zene, illetve a színház felé terelték? Miként befolyásolta a családi háttere a pályaválasztását?

– Szinte beleszülettem a színházi világba, ugyanis a szüleim operaénekesek voltak. Bár a klasszikus zene és az opera nem állt közel hozzám, az a környezet, amiben felnőttem, egyértelműen formálta az egyéniségem. Talán a ’80-as években kerültem úgy igazán a zene bűvöletébe. Az az időszak az egyik legváltozatosabb zenei korszak volt, nehéz is lett volna a hatásán kívül maradni. De édesanyám szerepe is vitathatatlan abban, hogy ilyen irányt vett az életem. Érettségi után lehetett érezni, hogy nem feltétlenül a továbbtanulás az én utam, ezért anyukám arra biztatott, hogy jelentkezzem a Gór Nagy Mária Színitanodába. Bár a gimnáziumi évek alatt inkább a rockzene volt a közegem, semmint a színház, hagytam magam meggyőzni és tulajdonképpen ez nyitotta meg előttem a kaput a színház felé.

Az első szerepem 1993-ban volt az Arany János Színház Grease című GNM-es produkciójában, amelyben Doddy alakját keltettem életre. Pályám elején szerepeltem az Operettszínház Valahol Európában című darabjában, játszottam a Tháliában, a József Attila Színházban, a Madách Színházban, a Soproni Petőfi Színházban és még számos teátrumban, nem csak Magyarországon, hanem Németországban is.

Zenei színpadon

– Első zenekara, az Ördögfiókák alapításakor klasszikus rock dalokkal kezdtek, majd saját dalok írására is sor került. Milyen emlékek fűződnek ehhez az időszakhoz, és milyen hatással voltak önre, mint énekesre és dalszerzőre?

– A mai napig nagyon szeretem a rockzenét és rendkívül sokat tanultam azokban az években szakmáról, alázatról és még sok minden másról. A zenekari lét megtanított az együttműködés fontosságára, és arra is, hogy nemcsak a rivaldafény fontos, a háttérben zajló folyamatoknak is lényeges szerepük van. A ’90-es évek elején az Ördögfiókák énekeseként dolgozhattam olyan nagy zenészekkel, mint Török Ádám vagy Borlai Gergő. A zenei és színházi világban eltöltött évek alatt megtapasztaltam, hogy a szakmai előrehaladás nem mindig lineáris, és az igazi sikert az jelenti, ha képesek vagyunk megbecsülni és értékelni mindazt, amit elérünk, miközben emberileg is fejlődünk.

– Az Emberek zenekar miben hozott mást, újat, mivel gazdagította az életét és a pályáját?

– Az Emberek zenekarnak sokat köszönhetek. A Berkes Gáborral való értékes szakmai kapcsolaton és az ismertségen túl azt is, hogy a közönség egy új arcomat is megismerhette. Úgy érzem, annak a periódusnak köszönhetem, hogy ma már elfogadóbbak velem szemben, sokkal többféle szerepkörben érezhetem hitelesnek a jelenlétemet.

Szóló karrier

– A Fehér és Fekete szólóalbum idejére, 2008-ra hogyan változott meg a zenei ízlése, stílusa?

– Megpróbáltam a saját érzéseimet és gondolataimat dalok formájában kifejezni, de rájöttem, hogy a kiadókat elsősorban nem ez érdekli. Felismertem, hogy ők leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy az Emberek zenekar tagjaként milyen előzményekkel rendelkezem. Különösen akkor, amikor Máté Péter dalával megnyertem a Csináljuk a fesztivált! című műsort, ami óriási nézettséget hozott. A kiadó azt szerette volna, ha csak feldolgozásokat énekelek, ami ellen én erősen tiltakoztam, és azt mondtam, hogy a lemez felét feldolgozások, a másik felét pedig saját dalok alkothatják. Komoly küzdelem volt.

– Számos musical és prózai szerepben tündökölt. Van személyes kedvence, amely különösen közel áll a szívéhez?

– Mindegyik darabomat szerettem, de ha egyet ki kell emelni, akkor az gondolkodás nélkül a „Nyomorultak”. 1997 óta meghatározó része az életemnek, és minden szempontból olyan minőséget képvisel, ami rendkívüli módon gazdagítja az emberi jellemet.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Vannak rövid, közép és hosszú távú terveim is, de rugalmasan kezelem ők et. Nem akarok semmit görcsösen. Úgy vagyok vele, hogy ha valami nem sikerül, akkor annak még nem jött el az ideje. Most minden energiámmal és idegszálammal az önálló estjeimre fókuszálok, szeretném, ha nagyon sok helyszínre el tudnánk vinni a műsort.

Budai Klára