„Emeljünk szobrot e két szellemóriásnak! Öntsük ércbe a magyar nemzet e két világító oszlopának alakját! Állítsuk fel szobraikat itt, honnét világhódító utjukon megindultak! Állítsuk fel a szobrokat Pápán, azon a helyen, ahol Petőfi és Jókai iskolázott!” – ekképp szólt az a felhívás, amelyet a pápai „honvédszobor” megvalósulása után alig három esztendővel, 1899 nyarán bocsájtott közre az a szoborbizottság, amelyet a Pápai Jókai Kör hozott létre, hogy 1848/49 hősei, az ihászi csata honvédjei emlékének megörökítése mellett a forradalom két emblematikus ifjú alakja, Petőfi Sándor és Jókai Mór pápai diákoskodásának emléke is méltón megörökíttessék.

Óriási lelkesedő adakozás indult meg ezen ügyért! A városban rendezett ankétok, hangversenyek belépődíjait is a szoboralapba ajánlották fel, a helybeli iskolák növendékei is gyűjtésbe fogtak, mely jóval túlmutatott a város határain is. Sajnos, a megvalósulás eléggé kitolódott. Már-már majdnem teljesen összegyűlt a költségekre való összeg, de időközben kitört az első világháború, és ez által a szoborbizottság csaknem minden egyes fillére a háború áldozatává lett.
Csak öt évvel a világégés befejezése után került újra napirendre a pápai Petőfi-Jókai szobrok ügye; pontosabban 1923-tól, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulójától datálva kezdődhetett meg újra a gyűjtés, amely aztán szintén még jó pár évig elhúzódott.
Az 1930-as évben aztán végre elérkezett a várva várt pillanat: a helyszíni szemle a pápai Március 15. téren – ami akkor még Széchenyi nevét viselte.
A felkért alkotó Kisfaludi Strobl Zsigmond lett, aki a szobrok leendő helyét a „honvédszobortól” balra és jobbra jelölte ki. A művész örömmel nyugtázta a pápaiak felkérését, ki is jelentette, hogy a „legnagyobb lelkesedéssel” vállalkozik a fiatal Petőfi és Jókai megmintázására.
Rövid idő alatt elkészültek. A nyolcvan centiméter magas mellszobrok két 1/5 méteres haraszti mészkő talapzatra kerültek, rajtuk két megkapó idézettel: Petőfién „A kürtkebelbe fú Lehel / S a kürt riadva énekel…”, mely 1842-ben Pápán költött Lehel című versének részlete. Jókaién az „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított!” sorok, mely 1880 júliusából, hajdani pápai lakhelyének táblával való megjelölése alkalmával – ifjúságára való visszatekintésül – fogalmazódott Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselőnek címezve.

1931. szeptember 7-re tűzte ki a város az avatási ünnepséget. Nem véletlenül, hiszen ez a nap duplán jeles volt Pápa életében. Ekkor ünnepelte fennállásának 400. évfordulóját a Pápai Református Kollégium. A korabeli tudósítások szerint hatalmas tömeg részvételével, sőt Magyarország államfőjével az élen zajlott a nagy esemény!

A Pápai Hírlap 1931. szeptember 12-i lapszáma ekképp tudósított: „A kormányzó (Horthy Miklós) a jelet megadta s e pillanatban a szobrokat fedő fehér leplek lehullottak és láthatóvá váltak Kisfaludi Strobl Zsigmond tanár mesterművei. A karakterisztikus arcok, a titáni Petőfi, a derűsen mosolygó gyermek Jókai egyszerre belopták magukat a nézők szívébe. Megkapott mindenkit a talapzatok művészi kiképzése is. A téren át zúgó éljen legszebb jutalma lehetett a művésznek azért, amit alkotott…”

A Jókai Kör elnökének, Pápa Város díszpolgárának, dr. Antal Géza református püspöknek ünnepi beszédét követően dr. Tenzlinger József polgármester vette át a város nevében a szép szobrokat, majd elhangzott dr. Lampérth Géza költő, egykori pápai diák ünnepi költeménye, a „Prológus”, valamint felhangzott Thern Károly zeneszerző: „Mi zengi túl…?” című kórusműve a kollégiumi énekkar előadásában.

A téren, a kormányzón kívül sok-sok neves személyiség is megtisztelte jelenlétével a szoboravatást és helyezte el az emlékezés virágait. Többek között jelen voltak az Országos Petőfi Sándor Társaság, illetve a szegedi Dugonics Társaság képviselői is, köztük a híres író-újságíró-muzeológus Móra Ferenc is. De a Jókai-család is képviseltette magát dr. Jókay Ihász Miklós országgyűlési képviselő személyében.

A szoborállítás ügyének lelkes patronálója az országos hírű pápai költő-műfordító, Jókai Kör-i főtitkár, dr. Kőrös Endre volt. Ekképp nyugtázta a sikeres megvalósulást és avatást a Pápai Jókai Kör korabeli Évkönyvében:
„És áll a két költő szobra. Annak a városnak szívében, melynek minden lakója rajongó szeretettel csüng emlékezetükön, annak a Kollégiumnak a közelében, melynek falai között ma is ott leng lelküknek ihletése, a magyar szabadságharc turulos emlékoszlopának két oldalán, mely a hazaszeretet gyönyörű szimbólumaként köti össze, ott áll a két szobor dicsekedésre a múltnak, bizakodásra a jövőnek, hogy ez a nemzet, amelynek fiai voltak, ez nem veszhet el soha, mert az, mint a két pápai diák, mint a dicső költő-pár – halhatatlan!”

A magyar irodalom két óriása fiatalként, diákként ezen város falai között bontakozott ki. 175 esztendeje itt találkoztak össze, itt kötöttek barátságot, itt aratták első sikereiket a kollégiumi Képzőtársulat égisze alatt. Gondoljunk csak bele, milyen csodálatos dolog, ott, a még álló Gyurátz Ferenc utcai, Barát utcai, Petőfi utcai, Jókai utcai és Széchenyi utcai házakban írhatta gyertyavilág mellett a ma kötetekben fellapozható műveinek egy részét 1848/42 táján Petőfi Sándor és Jókai Mór. Petrovics Sándor itt vette fel a Petőfi nevet is, vagyis itt, Pápán „született!”

Őrizzük továbbra is emléküket méltón, s bízzunk abban, hogy rövidesen emlékházaik megújulhatnak, melyekkel még élhetőbbé tehetjük majd kultuszukat!

Kerecsényi Zoltán
„Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet ügyvivője,
pápai önkormányzati képviselő

Pápa, 2016. október 3.