Veszprém megye valóságos kerékpáros paradicsom. Északi fele a Bakonyalja, a Marcal-völgy, a Somló és a Ság környéke a zalai dombságig könnyű, emelkedőktől mentes terep. Déli része, a Bakony és a Balaton-felvidék az edzettebb kerekeseknek való – mondta el a Veol.hu-nak az egyébként szövőszék-készítő mesterként ismert és elismert Lőrincz Péter, aki pár hónapja, még javában a napsütéses időszakban, kerékpárjával körbekarikázta megyénket. Nem mindennapi vállalása talán példa lehet, hogy idős korban sem késő sportolni, önmegvalósítani, valamint hogy a biciklizés kellemes alternatívát kínál a turizmus terén is.
– Hetvenedik születésnapomra ezt az ötnapos kirándulást ajándékoztam magamnak. Úgy terveztem meg az útvonalat, hogy nagyjából kövessem a megyehatárt, és ami még fontosabb, elkerüljem a forgalmas főutakat. A szállásokat a napi 75-85 kilométeres távhoz igazítva, találomra választottam ki, de végül is mindenhol kedves emberek és finom ételek vártak. Mielőtt belevágtam volna, autóval bejártam a tervezett, 400 kilométeres túrautat – mesélte a körutat egyedi, csak neki tervezett és gyártott túrakerékpárjával teljesítő „easy rider” (szelíd motoros).

Első nap Pápa, Kemenesszentpéter, Mesteri, második nap Jánosháza, Szalapa, Sümeg, Kisapáti, harmadik nap Káptalantóti, Zánka, Balatonfüred, Balatonkenese, negyedik nap Balatonfőkajár, Ősi, Várpalota, Szápár, Csesznek, ötödik nap pedig Bakonygyirót, Gic, Lovászpatona, Malomsok, Pápa volt az útvonala. Mint mondta, átlagos sebessége óránként 15 kilométer volt. Így minden nap maradt öt-hat órája a helyi érdekességek, látnivalók megtekintésére.
– Bevált felszerelésem, amit másoknak is jó szívvel ajánlok: saját, jól karbantartott, tiszta kerékpár, tartalék gumi, javító készlet, láncolajozó. Jól szolgálta a biztonságot a kormányra szerelt visszapillantó tükör, fejemen a sisak és a kerékpárlakat. Ne vigyünk túl sok ruhát! Ennivalót nem cipeltem, két-három müzlis csoki, kóla és a víz még a legkeményebb emelkedőn is segített (például Várpalotától a Tési-fennsíkig). Csak reggelit és érkezés után estebédet ettem. Ezt a felkészülés során meg kell szokni – osztotta meg jó tanácsait. Majd rögtön hozzátette, hogy edzés nélkül senki ne vállalkozzon ilyen túrára.
Lőrincz Péter a túrát megelőzően előbb heti kétszer-háromszor 20-30, majd 30-50, végül teljes felszereléssel, oldaltáskákkal 60-80 kilométeres távokkal „melegített be”. A próbajáratokat hegyes- völgyes szakaszokon végezte.
– Az edzettség mellett fontos még az éberség. Sajnos az út sok helyen rossz minőségű. Figyelmünket leköti a lyukak, gyökérpúpok kerülgetése, az útátvágásoknál lassítani kell a lépcsős süllyedések miatt. Ez fokozottan érvényes a Balaton melletti kerékpárútra. Kivétel a Balatonfűzfő körzetében lévő szépen takarított, karbantartott út, ahol még kerékpáros pihenő is van. A biciklizés közben figyel fel csak igazán az ember az út menti hulladék nagy mennyiségére. Átlagosan öt méterenként haladtam el egy palack, egy sördoboz vagy akár zsáknyi kidobott szemét mellett. Minden, környezetére igényes polgár nevében kérném az autósokat, hogy inkább vigyék haza a szemetet – hívta fel a figyelmet.
– A megyekörút óriási, fiatalító, a szabadság érzését adó élmény volt számomra. Ajánlom fiataloknak, időseknek egyaránt, akár részleteiben is – zárta élménybeszámolóját Lőrincz Péter. Nincs más hátra, mint előre, ha újra beköszönt a jó idő, lehet utána csinálni.