Kerek hatvan esztendeje, 1959. július 19-én a budapesti Deák téri evangélikus templomban került sor Harmati Béla lelkésszé avatására. A szép, kerek évforduló alkalmából, a veszprémi evangélikus templomban ünnepi, hálaadó Istentiszteletre került sor a legutóbbi szombaton. Ott, ahol hat évtizeddel ezelőtt, napra pontosan, július 20-án ifjú segédlelkészként Harmati Béla megkezdte szolgálatát.

„Eljöttem hát, hogy éppen ezek között a kedves falak között mondjak köszönetet azért a szolgálatért és segítségért, amit a jó Istentől kaptam évtizedeken – hat évtizeden – keresztül. Amikor lelkésszé avattak, Máté evangéliumának 28. fejezetéből ezt az Igét kaptam és hallottam: »A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.«
Testvéreim, hálaadó szívvel teszek most tanúbizonyságot arról, hogy Isten küldetése életemben megvalósult; elküldött szinte minden földrészre, s mindvégig velem volt kegyelme és segítsége.” – emelte ki a nyugalmazott lelkipásztor, püspök.

A Veszprémi Evangélikus Egyházközség templomában egybegyűltek – családtagok, rokonok, barátok, helyből és a környékből, Veszprémből és Pápáról érkezett tisztelők az egyházmegye esperesével, Polgárdi Sándorral – mintegy hatvan percben összefoglalva hallatlanul érdekes beszámolót kaptak a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott elnök-püspökétől eddigi életútjáról: a veszprémi, balassagyarmati, rudabányai gyülekezeti szórványszolgálatoktól a megnyert magyar televíziós világirodalmi vetélkedőn át az ösztöndíjas genfi és zürichi egyetemi évekről, majd a Lutheránus Világszövetség genfi központjában töltött munkás időszakról, valamint teológiai és vallásszociológiai kutatásairól. Különösen jó szívvel emlékezett vissza Harmati Béla a világ evangélikus egyházai, egyetemei, intézményei bevonásával földrészenként (Európa, Afrika, Ázsia, USA) indított helyi-országos tanulmányi programjairól, köztük is kiemelten a Föld második legnagyobb és második legnépesebb kontinensén, az afrikain szervezettekkel kapcsolatosakról. De Harmati-püspök világszövetségi tevékenységein túl hálás szívvel emlékezett azon megbízatásaira is, amelyeket többek között az Európai Egyházak Konferenciája, a Vatikán nemzetközi teológiai dialógus bizottsága, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, vagy a Magyar Bibliatanács részéről kapott. Hangsúlyozta, az ökumenikus mozgalomban az emlékezet, a szembenállás, a gyűlölet és ellenségeskedés gyógyítását, a Jézus Krisztus szerinti megbékélés és kölcsönös szeretet gyakorlását tartotta fő céljának; s szeretett egyháza és hazája javát kívánta mindig is előmozdítani. Tizenhat évnyi püspöki szolgálat után – az egyházi törvények értelmében – 2003-ban vonult nyugállományba, elnök-püspöki működése alatt – a harminc esztendővel ezelőtti magyar rendszerváltoztatás után – kapta vissza a magyar evangélikusság 1948-ban államosított egyházi intézményeit, ingatlanjainak zömét, közöttük a gimnáziumokat.

Az ordinációs, gyémántdiplomás hálaadó emlékezés Harmati Béla nyugalmazott evangélikus lelkész, teológiai tanár, elnök-püspök kérésére – az egész életén át szívének oly kedves – „Az Úr csodásan működik” kezdetű ének közös eléneklésével zárult. Orgonán Thiering Etelka, hegedűn dr. Ádám Endre működött közre.

-kerecsényi-

(Fotók, videófelvétel: Szente József, Kerecsényi Zoltán)

https://www.youtube.com/watch?time_continue=128&v=DhOQHPIvBzw