Az egyik legvitézebb 1848/49-es tábornok, a Pápa és Marcaltő között vívott ihászi csata 205 esztendeje világra jött magyar hadvezetője, Kmety György tábornok tiszteletére hajtottak fejet 2018. május 24-én, a marcaltői iskolaépület falán negyvenöt éve álló Kmety-emléktábla előtt.

Az egybegyűlt helyieket és pápaiakat a Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda tanára, Szabóné Juhász Klára köszöntötte, majd Bendes Gergely és Telbisz Balázs ötödikes tanulók szavalták el az ihászi csata résztvevőjének, a későbbi neves református püspöknek, Pap Gábornak 1849. június 20-án, az ütközet előtt Marcaltőn írt "Kelet faja" címet viselő költeményét. A versmondókat követően Kerecsényi Zoltán, az EpVE ügyvivője, a Kossuth Szövetség megyei titkára tartott beszédet:

"A mai, jelképes főhajtásunkkal az ihászi csata jövőre kerek 170. évfordulós emlékévét készítjük elő-nyitjuk meg. Az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet (EpVE) – mely 2017 ősze óta a Kossuth Szövetség megyei, Pápa környéki csoportjaként is működik – a marcaltői faluvezetéssel elhatározta, hogy egy egész esztendőn át – a mai naptól kezdve – mintegy emlékévként, 2019 júniusáig, hangolódva a kerek 170. évfordulóra, a csatához köthető jelesebb dolgokról meg kíván emlékezni (pl. többek közt megemlékezéseket, rajzpályázatot, kiállítást szervezünk, kiadványok közreadását tervezzük az elkövetkezendőekben). Ma, Kmety-tábornok születésnapján, az éppen 45 esztendővel ezelőtt néhai Huszár János tanár úr - pápai helytörténész által leleplezett márvány emléktáblánál hajtjuk meg fejünket, s helyezzük el koszorúinkat az érdemei révén, közkatonai sorból a legmagasabb pozíciókig jutott, egyik legvitézebb 1848-49-es tábornok, a Pápa és Marcaltő között vívott ihászi csata 205 esztendeje világra jött magyar hadvezetője emléke előtt tisztelegve. Fontos kiemelni, hogy az itt látható, 45 esztendeje avatott Kmety-emléktáblával egyidőben nevezték el Kmety Györgyről a marcaltői iskolát, amely azóta is – nagyon helyesen – viseli a hős nevét.

»A szabadságharc története 1848 szeptemberétől elsősorban egy háború története, melynek sorsa nem a napi politika küzdőterein dőlt el, hanem a csatatereken, melyben az utolsó székely baka szuronyán több múlt, mint a leghatásosabb országgyűlési vagy hordószónoklaton.« – írta az öt éve elhunyt neves történész, a 2010-ben Ihász-pusztán velünk együtt ünnepelt Katona Tamás. S valóban ekképp is volt: 1848 elsősorban egy háború története, amelynek sorsa a csatatereken dőlt el. S ehhez az óriási küzdelemhez egykori pápai- Pápa környéki jobbágyok, mesterlegények, kereskedők, tanárok mellett olyan harcedzett vezetők is kellettek, mint Kmety György, vagy az idén 210 éve született '48/49-es honvédezredes – az ihászi csatában is részt vett – Üchtritz Emil báró, Marcaltő egykori lakója, Amadé Dominika grófnő férje, akik emlékére ma a marcaltői temetőben, az Amadé-sírboltnál is elhelyezünk egy nemzeti szalaggal átkötött koszorút. De ki is volt az az ember, aki 169 éve itt, Marcaltőn és Ihászon, valamint Pápán is járt, akit oly sokan csodáltak katonái és az egyszerű nép közül? A jeles történész, Tarján M. Tamás Kmety-életrajzi munkáját segítségül hívva elevenítsük fel ennek a kivételes magyarnak a pályáját!

A 205 éve, 1813. május 24-én született Kmety György, a felvidéki Gömör vármegyéből származott, egy elszegényedett nemesi család, egy vagyontalan evangélikus lelkész második gyermekeként. Miután ötéves korában apja meghal, nála jóval idősebb bátyja, Pál veszi át a nevelését, ő küldi először a késmárki tanodába, majd iskolakerülő magatartása nyomán a fehérvári katonaiskolába. György 1833-tól a 19. gyalogezredben szolgál, majd a szabadságharc előestéjén, 1847-ben Radetzky parancsnoksága alá kerül, a császári szolgálat során főhadnagyi rangot ér el.
1848 októberében századosként kerül át a magyar honvédseregbe, a Bécs ellen induló csapatokhoz Győrben csatlakozik. Kmetynek jelentős szerepe volt a győri 23. zászlóalj megszervezésében, majd csapatai élén vitézül harcolt az 1848. október 30-án elveszített schwechati ütközetben. Ezután zászlóaljparancsnokként, majd alezredesként tevékenykedik a nyugati területeken, majd Windisch-Grätz ellentámadása során a Felvidéken vonul vissza.
Dembinski hibás szervezése folytán nem vehet részt az 1849. február 26-27-i kápolnai ütközetben, a vereség után azonban mezőkövesdi győzelmével megmenti a visszavonuló honvédsereget a bekerítéstől. A tavaszi hadjáratban Kmety főleg elterelő feladatokat teljesít, egyedül az isaszegi csatában vesz részt – itt ezredesi rangot is nyer Görgey javaslatára – majd Buda sikeres ostrománál tünteti ki magát.
A budai diadal után már hadosztályt irányító Kmety június 13-án, Csorna mellett aratja legszebb győzelmét, mely ütközet során Pápa felől előrenyomulva bekeríti és megsemmisíti Wyss vezérőrnagy dandárját. A csornai diadalért június 26-án tábornokká léptetik elő, az orosz intervenció következtében megforduló hadiszerencse azonban ekkor már Kmetynek sem kedvez. Az osztrák túlerővel szemben már június 27-én vereséget szenved Ihász mellett, elszigetelődik Görgey felvidéki erőitől, így jobb híján a Délvidék felé vonul vissza. Kmety az erőltetett menet ellenére lekési a háború utolsó magyar győzelmét – július 14-én Guyon Richárd megverte Jellasicsot Kishegyesnél – és a fősereghez már csak a reménytelen augusztus 9-i temesvári csatában tud csatlakozni.
A szabadságharc utolsó reménytelen ütközetei után Kmety Vécsey tábornokhoz csatlakozik, majd elhagyja az országot. Hasonlóan Bem tábornokhoz, az erdélyi sereg vezéréhez, ő is a török Portán próbál szerencsét, ahol szívélyesen fogadják az oroszok ellen harcoló tehetséges magyar tiszteket. Az emigráns tábornokot I. Abdul Medzsid szultán hamarosan tábornoki rangban alkalmazza seregében, és az 1853-ban kirobbanó krími háború során birodalma keleti végébe, a Kaukázusba küldi. Kmety György ekkor már Iszmail pasa néven harcol, legvitézebb haditettét pedig 1855-ben, Karsz váránál viszi végbe: az erődöt ostromló Muravjev tábornokot kicselezve bejut a várba, hosszú hónapokig helytáll a túlerővel szemben, majd a védők megadása után kitör a cári erők ostromgyűrűjéből.
Kmety tettéért számos kitüntetést kap a Portától, és később egyike lesz azoknak a hadvezéreknek, akiket az 1860-as drúz felkelés leverésére küldenek. Itt összekülönbözik tiszttársaival, és belefáradva az Oszmán Birodalomban állandóan szövődő politikai intrikákba, a visszavonulás mellett dönt. A tábornok ezután Londonba költözik, és 1865 áprilisában bekövetkező haláláig itt él. A londoni magyar emigráció tagjaként Kossuth egyik legmegbízhatóbb híve volt, s tekintélye révén biztosítja Kossuth számára a többiek támogatását is. (Sajnos, az igazsághoz hozzátartozik, Görgey rossz képben való fölfestésében Kmetynek is tevékeny része volt...)
Kmety hosszú, kalandos pályafutása egészét katonai közegben töltötte, sohasem házasodott, gyermekei nem születtek, így a vitézségéről híres tábornok nevét bátyja családja vitte tovább."

A marcaltői iskolaépületen álló Kmety-emléktábla alá, illetve a marcaltői temetőben található Amadé-sírhelyhez nemzeti szalaggal átkötött koszorúkat helyeztek el a szervezők; az iskola, az önkormányzat, a pápai EpVE-egyleti önkéntesek és a pápai honvéd bajtársi közösség képviselői.