A pápai JMSZK – Kertbarát Népfőiskola közössége két hónappal „Kertmagyarország – vidék, földművelés, parasztság a magyar történelemben és irodalomban” című érdekfeszítő előadását követően, idei, február 6-i összejövetelére újból Kerecsényi Zoltán lokálpatriótát, városi képviselőt hívta meg előadónak, ezúttal Kossuth Lajosról.

A „Minden, amit Kossuth Lajosról, Magyarország néhai kormányzóelnöke életéről, Pápa környéki kötődéséről, illetve növényszeretetéről tudni érdemes” címmel tartott előadásában Kerecsényi Zoltán – aki a Kossuth Szövetség megyei csoportját is gondozza – kiemelte, évforduló közelít, március 3-án lesz 125 esztendeje, hogy Pápa város képviselőtestülete határozatilag kérte Kossuth Lajos magyar állampolgárságának visszaállítását. Tudniillik, Kossuthot az 1879. évi L. törvénycikk alapján megfosztották állampolgárságától, így jogilag hontalanná vált. Szép gesztus volt Pápa akkori önkormányzati képviselőitől, hogy a közvélemény hatására 1894. március 3-án tartott ülésükön egyhangú határozatban kérték a magyar képviselőházat az immár agg, súlyos beteg néhai kormányzóelnök visszahonosítására. Azonban sajnos Kossuth idős szervezete nem sokáig tudott megbirkózni a kritikus vese- és tüdőbajjal, kilencvenkét évesen, 1894. március 20-án az olaszországi Torinóban elhalálozott.

Aktualitásként Kerecsényi az éppen száz éve elhunyt Ady Endre költő „Kossuth halálának évfordulóján” című versrészletét osztotta meg hallgatóságával, majd képek, filmrészletek segítségével ismertette meg a nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem egyik legnagyobb alakjának életpályáját, kiemelve azok közül a megyei, pápai és környékbeli vonatkozásokat. Szólt Kossuth felesége, Meszlényi Terézia kisdémpusztai szülőinek, s családjának dolgairól, a Bakonyság-Csárdapusztán máig álló kis kápolnáról, melynek falai közt 1841 tavaszán Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia házasságának megáldatására került sor; szólt Meszlényi Rudolf (Meszlényi Terézia fiútestvére), valamint Kossuth Zsuzsanna (Kossuth Lajos húga) frigyéről, a szintén Pápa közeli Nagydém falucska híres-neves szülöttéről, a mindhalálig Kossuth Lajoshoz hű személyi titkárról, a „Kossuth Mikes Kelemenjeként” emlegetett Ihász Dániel honvédezredesről; a reformkor liberális magyar köznemességének kiemelkedő műveltségű és politikai képességű tagjáról, az emigrációs politizálás kossuthi irányzatával egyszercsak szakító, a kiegyezés során hazatérő, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává avanzsáló, s Pápán, a Kishegyben szőlőbirtokossá lévő Pulszky Ferencről, s a haláláig Kossuthal aktív baráti- és levelezőkapcsolatot fenntartó, kivételes hadászati tehetséggel bíró negyvennyolcas huszárkapitányról, majd olasz tábornokról, a gecsei temetőben nyugvó Eberhardt Károlyról.

Kerecsényi Zoltán kiemelte, a száműzött Kossuth Lajos az 1860-as évektől elképedve nézte, hogy környezetéből, sorstársai közül egyre többen sorra hazatérnek, ezért rendkívül csalódva emberekben és politikában, fokozatosan elfordul azoktól, s folyamatos egzisztenciális gondokkal is küszködve, a kertészkedésbe, a növény- és kagylógyűjtésbe, valamint a csillagászatba menekül megnyugvást keresni. Ezekben lel haláláig értelmet, békét. Hallatlan szorgalommal, precizitással, szeretettel gyűjti, s jegyzetekkel látja el lepréselt, papírlapokra felragasztott, külön dobozokba rendszerezett növényeit, – különösen gyógyhatású növényeket. Tudomásunk szerint ezen kivételes kossuthi „herbariumból” – Ihász Dániel hagyatéka révén – anno még Pápára is jutott, méghozzá a régi pápai evangélikus iskola gyűjteményébe.

A széleskörű Kossuth-tiszteletről beszélve az előadó elmondta, hogy például a kultusz terjedéséhez az egykori pápai diák, Jókai Mór járult hozzá tevőlegesen, hiszen ő volt az, aki elsőként alkalmazta írásban Kossuthra a „nemzet messiása” kifejezést; – ezt manapság is igen sokszor hallani Kossuth emlegetése kapcsán. De Kerecsényi például azt is megosztotta hallgatóságával, amiről igen kevesen tudnak manapság, hogy Kossuth teljhatalommal való felruházását 1849 márciusában az egykori gannai tanító, Táncsics Mihály javasolta egy röplapjában, – magyar történelmünk hat kormányzója közül az ötödik volt a sorban Kossuth Lajos (Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Lodovico Gritti, Johann Caspar Ampringen után), őt követte a XX. században hatodikként Horthy Miklós.

Az előadás színes vetített képeinek sorából kiemelkedett az 1902-ben állított clevelandi Kossuth-szoboré, amelynek alapjába ajándékul a pápaiak az ihászi csata helyéről és az Ihász melletti Lesvári-majornál lévő tömegsírok földjéből küldtek egy-egy zsáknyit. Az előadás hallgatósága felvételről meghallgathatta Kossuth Lajos hangját is, azt az 1890-ből származó fonográf-felvétel részletet, mely az aradi vértanúk emlékművének felavatására készült. Végül egy kisfilm megtekintésével zárult az emlékelőadás, méghozzá azon kisfilmével, mely arról a Kossuth-dagerrotípiáról szólt, mely Kossuth Lajos amerikai körútja során a massachusettsi Bostonban készült 1852-ben, s amelyet alig pár éve sok ezer amerikai dollárért a Magyar Nemzeti Bank mentett meg-vásárolt meg, s helyezett el letétként a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ez a különleges ősfénykép a kormányzói attilában látható Kossuthot majdnem szemből ábrázolja. Ez a kép szolgált alapjául annak a műalkotásnak, bronz-domborműnek, melyet Zsuppán István művésztanár készített a pápai Tansütő oldalfalára Kerecsényi Zoltán kezdeményezésére, Kossuth Lajos születésének 215., Pápa város díszpolgárává választásának 130., a pápai Kossuth utca elnevezésének 125. évfordulója alkalmából 2017-ben. Ehhez az emlékjelhez fogja idén, 2019. március 20-án, Kossuth Lajos elhunytának 125. évfordulónapján koszorúelhelyezésre hívni a pápai Kossuth-tisztelőket az „Elsősorban pápai” Városbarát Egylet – tudtuk meg Kerecsényi Zoltántól.