Egy bordó színezetű, keskeny kis könyvecskét őrzök, benne a szerző eredeti kézjegyével, dedikációjával. Fegyvertelenül – hirdeti a borítón a vastagolt-nyomtatott, fehér betűs cím. E fölött szerényen, vékonyan, dőltesen a név: Ratkó József.

Életének második megjelent kötete volt ez a kis keskeny, bordó színezetű, határozott című. 1968-ból; „kemény” időből. Ennek megjelenése után írta nem sokkal Lovrity Endre a Tiszatájban: „Ratkó Józsefnek különösen mostoha sors jutott osztályrészül, de ettől eltekintve sem szokatlan jelenség napjainkban a harmincéves fiatal költő. …verseiben a magyar költői hagyomány legjavát hódítja magához. A sokféle hatás közt leginkább felismerhető Adyé, Radnótié és József Attiláé, akinek költészete legmélyebben érinti meg… Ratkó József a társadalom rejtett mélyéről, alkoholista apa, morbid családi környezet árnyékából tört be az irodalomba. Szociális érdeklődése ösztön; számos önéletrajzi költeményének kohója. Másik fő témájaként a lehetséges elkallódás, a köznapiság borzongató réme változik a méltányosság jegyében bontakozó hivatásvállalással (Gulliver éneke, Szégyentelenül). A »kemény, egyforma életért« szóló szava, impozáns fegyelme mind emelkedettebbé lesz. Ez adja első kötetének ragyogó ívét (Félelem nélkül). Némely verse – Míg én fát vágtam, Fekete ének – nyitás a nagyvilágba… Alkotói magatartásának ellentmondásos kényszerűségét maga is fölfedezi. A költőien fordítva fogalmazott »ez a kétélű jelen/hol ellenem van, hol velem« – talpra állítva azt jelenti, hogy egyéni helyzete kétélű. Gyermekkori szomorú emlékei nyomán hangja maradandóan komorrá színezett, érzékenysége tragikumra hajló. Az pedig, hogy meglett férfi korában végre könyvtáros lehetett Nagykállóban, túlságosan lapos sikerélmény ahhoz, hogy eredeti lefojtottsága pozitív irányba robbanhasson. Persze, ez szociológiai probléma…”

Czine Mihály írta Ratkó kortársáról, Nagy Lászlóról: „…a maga közösségéért mindig kész volt pajzs nélkül lépni a télbe, s akik csak találkoztak vele, mindjárt felismerték benne, mint valamikor Petőfiben, a szívüknek kedves költőt. S az igaz embert. Aki mindig azonos volt a lírai hősével: »Se bölcs, se büszke / égi, földi virágzás tükre«.” Azt hiszem, ezen sorok érvényesek Ratkó Józsefre is!
Az 1940-es évek végén „lelencgyermekként” különböző településeken (Miskolc, Parasznya, Putnok, Erdőbénye) és családoknál él; így, „vándorolva” végzi el általános iskolai tanulmányainak egy részét, majd állami gondozásba kerül, előbb a hajdúhadházi, majd a tiszadobi gyermekvárosba. Az 1950-es évek elejétől előbb Nyíregyházán magasépítőipari technikumban, aztán a helyi állami gimnáziumban folytatja tanulmányait. Az iskola mellett aktívan érdeklődik az irodalom iránt, egy ócskapiacon pillantja meg először a József Attila-összest, amelyet azonnal megvásárol. Saját versekkel is próbálkozik. 1953-at mutat a naptár, amikor a szabolcs-szatmár megyei Néplap lehozza két költeményét. Ezután aztán nem lesz megállása; 1955-től sorra jelennek meg poémái többek között az Alföld, az Új Írás, a Napjaink, a Tiszatáj, az Élet és Irodalom, a Kortárs hasábjain. 1956 tájékán már egy saját, önálló verseskötet kiadását latolgatja.

Éber figyelemmel követi a közélet változásait is (bár unokaöccse az 1949 és 1953 közötti népjóléti, majd egészségügyi miniszternek, Ratkó Annának, erre egyáltalán nem büszke; példa erre Nagynéném a miniszterasszony című verse), ’56 őszének történéseit, majd az azt követő szomorú következményeket. Nem rejti véka alá véleményeit. Szegeden buzgó résztvevője az egyetemi írók munkaközössége ankétjainak, felolvasásainak. Ezért aztán kivívja az állambiztonság figyelmét. A megfigyelői jelentések szerint pártellenes tevékenységet folytat a szegedi egyetemen, Nagy Imrét és politikáját védelmezi. A Délmagyarország című lap 1958 decemberében cikkben támadja verseit; s rövidesen távozni kényszerül az egyetemről. Ezek után a fővárosban, és annak környékén próbál munkát, lakhatást találni, hogy egyre gyarapodó családját is el tudja tartani. Nagy örömére Budapesten irodalmi kapcsolatokra lel, megismerkedik Czine Mihállyal, Csoóri Sándorral, Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval, Sánta Ferenccel, Szécsi Margittal, Váci Mihállyal, és a ’60-as évek első felére rendeződnek egzisztenciális gondjai; előbb a berkeszi gyermekotthonban, majd az általános iskolában jut álláshoz, közben felsőfokú tanulmányait is befejezi. Bedolgozik a Kelet-Magyarország újságírójaként, majd Nagykállóban, a járási könyvtárnál nyílik számára munkalehetőség. 1964-től, egészen élete végéig nagy szeretettel és odaadással dolgozik itt, országosan ismert és elismert szellemi központtá emeli a kállói bibliotékát, számtalan író-olvasó találkozót, könyvbemutatót szervez, s folklórgyűjtéssel is foglalkozik. Könyvtárvezetői tevékenységével párhuzamosan költői ismertsége is egyre emelkedik. A rádióban is megszólalhat, első verseskötetének, a Félelem nélkül címűnek kinyomtatására 1966-ban kerülhet sor, amelyet a – már említett – Fegyvertelenül című második 1968-ban, az Egy kenyéren című harmadik pedig 1970-ben követhet. Ezek után megkapja a József Attila-díjat, majd eljuthat a sztrugai nemzetközi költőfesztiválra, Jugoszláviába is. Idehaza erőteljes szellemi harcba lendül barátaival – Balczó Andrással, Csoóri Sándorral, Kósa Ferenccel, Nagy Lászlóval – dr. Béres József humángyógyászati készítménye, a Béres Csepp elismertetéséért. Az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek végéig óriási aktivitást fejt ki. Kultúrszervezői munkásságát fémjelzik: a tokaji írótáborok megrendezésében való élénk közreműködése, a nyíregyházi Hangsúly című hangos irodalmi folyóirat létrehozása, a Partium Irodalmi Társaság életre hívása; bekapcsolódva a Hazafias Népfrontba – annak országos tanácsi tagjaként – elsősorban a kisebbségben élő magyarság, a gyermekvárosok lakói és az önálló, nyomtatott szabolcs-szatmári irodalmi folyóirat érdekében való fáradhatatlan „lobbizásai”.

Nagy visszhangot vált ki 1975-ben Törvénytelen halottaim című könyve. Rendszerellenes lázadásnak minősítik az 1985. október 22-i, lakitelki irodalmi esten elhangzó versét, a Tánc címűt. („Magyarország temetőföld, / posztumusz humusz. / Történelme soha el nem / évülő priusz. / Életet aki ha itt vet, / húsba vet magot. / Holtból bú elő a kisded, / jövendő halott. / Mégis: hogyha szülni már egy / ringyó sem akad, / hónom alatt költöm ki a / fiacskáimat.”) Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára lefordítja Szophoklész Antigoné című drámáját „az átültetés nyelvével határozottan tükrözve a jelennek szóló gondolatát: temetetlen holtakkal nem lehet együtt élni.” Aztán „a hatalom és a zsarnok lelkületét értelmezve, mintegy az Antigoné »előtörténeteként« írja meg a Kreón című drámáját, amelyben még nyilvánvalóbb érintőket, minősítéseket húz a pártállami hatalomhoz…” Segítsd a királyt! című Szent István-drámáját 1985 januárjában színpadra állítja a nyíregyházi színház. Mindezeket követve egyre hangosabban és határozottabban kész változásokat követelni az alkotó szellem szabadságának védelmében, fölrázva szűkebb és tágabb közösségét, a nagykállói és környéki közéletet. A magyar vidék érdekeiért kiált, beadványt intéz magához a miniszterelnökhöz is lakóhelye városi rangjának visszaállítására; az országnak új alkotmányt követel, az 1989. március 15-i nagykállói ünnepen nagyhatású, a magyar jövő útjait kereső beszédet tart. Sajnos, egyre fokozódó egészségi problémái meggátolják abban, hogy a megszülető új Magyar Köztársaság tevékeny alakítója lehessen. 1989. szeptember 13-án hal meg. Kerek harminc esztendő telt el azóta. Ratkó József emlékét rendületlenül őrzik a nagykállóiak, ő a névadója a városi könyvtárnak és 1993-tól annak a díjnak is, amellyel a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány évről-évre olyan alkotókat ismer el, akiknek életműve, esztétikai és erkölcsi értékrendje megkérdőjelezhetetlen, s a tájhoz, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez sajátosan kötődik. 2006, 2009 és 2014 óta pedig emléktáblák hirdetik emlékét Nyíregyházán, a Kálvin téren, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban, a kisrozvágyi Kossuth utcában, Nagykálló belvárosában, a Szabadság téren pedig életnagyságú szobor is, Kő Pál szobrászművész megkapó alkotása. Megzenésített költeményeivel pedig az F. Sipos Bea és Faggyas László alkotta verséneklő együttes, a Hangraforgó (akik hat éve a Nemzetközi Szent György Lovagrend lovagavatásán a pápai református templomban, illetve az idei Nagy László Vers- és Prózamondó Találkozó keretében Iszkázon is fölléptek) járja az országot példamutatóan. Jó volna szólni szebben – Ratkó József énekelt versei című, 2011-ben napvilágot látott CD-lemezüket ezúton is ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Írta-összeállította: Kerecsényi Zoltán

Ratkó József: Ág ággal

Színesbőrű testvéreim, szelíd fák,
mutattok olyan egyszerű,
gyönyörű példát!

Ág ággal egymásba fogódzva
akácfa, bodza,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében –
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.

Az izgága szél hiába szaval,
uszít zsarnok vihar –
törvénytudók, ti,
akácfa, bodza,
ág ággal egymásba fogódzva,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.

(Fotó: Kerecsényi Zoltán)

Felhasznált, ajánlott irodalom:

- Jánosi Zoltán: Ratkó József. MMA Kiadó, Budapest, 2016. (Közelképek írókról című kismonográfia-sorozat)
- Jánosi Zoltán: „A holtak deresén Nagy Imrét ki üti?” – Ratkó József és 1956. = http://www.barkaonline.hu/esszek-tanulmanyok/5546-ratko-jozsef-es-otvenhat (Letöltés ideje: 2019. szeptember 7.)
- Lovrity Endre: Ratkó József – Fegyvertelenül. = http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/5608/1/tiszataj_1969_001_0083.pdf (Letöltés ideje: 2019. szeptember 7.)
- Ratkó József – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Ratkó_József (Letöltés ideje: 2019. szeptember 7.)
- Ratkó József emlékoldal. = http://ratkojozsef.hu/menu/eletrajz (Letöltés ideje: 2019. szeptember 7.)
- Ratkó József: Fegyvertelenül. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1968.
- Ratkó József Összes Művei. I. Versek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000.
- Ratkó József Összes Művei. II. Drámák. Kairosz Kiadó, Budapest, 2002.
- Ratkó József Összes Művei. III. Prózák. Kairosz Kiadó, Nagykálló, 2014.