„Butcher of Budapest“ vagyis „Budapest mészárosa“ - ezzel a jelzővel illette a nyugati diplomácia Kádár Jánost egészen 1963-ig, a megtorlások végéig. A Rádió Orienten Kávássy János, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) kutatója és Török Gábor, a PPKE doktorjelöltje elmondta, az amnesztia után a Nyugat máshogy viszonyul a kommunista vezetőhöz, amire reagálva a magyar külpolitika tudatosan épít fel egy újfajta Kádár-képet.

1949-től megszakadnak a nyugati kapcsolatok

A történészek felelevenítették, hogy míg 1945 és '49 között még meglepően jók voltak a magyar-angol kereskedelmi kapcsolatok, addig az 50-es évekre megszűnik az együttműködés. A magyar vezetés bezáratja a British Councilt, a Standard amerikai nagyvállalat angol vezetőjét pedig évekig fogva tartják egy koncepciós per után (Standard-per). Ezek a gazdasági szempontból motivált politikai perek az 50-es évekre az USA-val is elvágták kapcsolatainkat. 1955-ben Rákosi Mátyás ugyan megpróbálta javítani a viszonyt, ám az 56-os események miatt a magyar – amerikai kapcsolatok mélypontjukra süllyedtek, egészen 1963-ig.

Anglia a 60-as évek elején a saját útját kereste. A XX. század elején még a világ negyedét magáénak tudható britek a világháborúkban annyira meggyengültek, hogy Európa felé kellett forduljanak – idézte fel Török Gábor. Évekig próbáltak belépni az Európai Gazdasági Közösségbe, de miután Charles de Gaulle elnök megvétózza azt, Kelet-Európa felé próbálták nyitni piacaikat.

Mindeközben Magyarország külpolitikáját teljes mértékben determinálta Moszkva – szögezte le Kávássy János, aki rámutatott: a kádári külpolitika három korszakára a függés különböző mértéke jellemző. Először, 1956-tól az abszolút szovjet mintakövetés a jellemző; 1963-tól kezdődik a belső életében jóval önállóbb, később „magyar modellként“ emlegetett kádári rendszer kiépítése, amely eredetileg részben a jugoszláv mintát követte volna, végül 1978 után a kommunista vezetés az eladósodással azonos mértékben kezd önállóan nyitni a Nyugat felé.

1963-tól változik meg a Kádár-rendszer megítélése

Kádár nyugaton használatos elnevezése a „butcher of Budapest“ vagyis „Budapest mészárosa“ volt, és ezzel a jelzővel illeték egészen 1963-ig, a megtorlások végéig – emlékeztetett a RETÖRKI kutatója. Az általános politikai amnesztia bevezetéséért cserébe az USA megígérte, hogy leveszi a magyar kérdést az ENSZ napirendjéről. Ennek megtörténte után Amerika máshogy kezd viszonyulni Kádárhoz, amire a magyar külpolitika is reagál és tudatosan felépít egy újfajta Kádár-képet.

A Szent Korona hazatérését aprópénzre váltják

A magyar fél először 1964-ben a vetette fel hivatalosan a Szent Korona visszajuttatásának kérdését. A döntésen 1971-től komolyan gondolkozott az amerikai külpolitika is. Főként azt latolgatták, hogy milyen hatása lesz az amerikai magyarokra és a keleti blokk más országaira. 1977-ben a visszaadás mellett döntöttek. Ekkor Kádár azt mondta, hogy a magyar államiság jelképének visszaadásának jelentőségét nem a szocialista táboron belül, hanem nyugati irányban kell keresni, mert ez a mindennapi kapcsolatokban ott fog a politikában jelentkezni – emelte ki Kávássy. Az ezeréves magyar államiság szimbóluma végül 1978. január 6-án térhetett haza.

Ezzel egy időben Margaret Thatcher lett a nyugati világ első női miniszterelnöke 1979-ben. A nyíltan antikommunista politikusra egy szovjet újság akasztotta a „vaslady” jelzőt – avatott be a doktorjelölt. Úgy vélte az enyhülés ahhoz vezethet, hogy a szovjetek legyőzik az egész Nyugatot. Emiatt a magyarok sem számíthattak pozitív fordulatra az angol-magyar kapcsolatok alakulásában. Azonban az angol külügyminisztérium viszonylagos szabadságából fakadóan mégis fejlődtek a kapcsolatok a két ország között. Az 1980-as évekre Magyarország a kommunista blokk legliberálisabb országa címet vívta ki, „akivel érdemes ápolni a kapcsolatokat”.

A kis hidegháborúban nyit Magyarország a Nyugat felé

A kor két kulcsfogalma közül az egyik az „enyhülés”, ami a hidegháborús fegyverkezés mértékére utalt, álszent módon azt sugallva, hogy az csökken. Ám a valóságban e korszak végére a két nagyhatalom együttesen mintegy 50 ezer nukleáris robbanófejjel rendelkezett. A másik a „kis hidegháború”, ami a két nagyhatalom viszonyában arra utalt, hogy 1979-től rosszabbra fordult a helyzet. 1981-től Ronald Reagan a totális nukleáris leszerelés híveként lépett fel, de tisztában volt vele, hogy ehhez előtte gazdaságilag tönkre kell tennie a Szovjetuniót, hogy annak ne legyen módja a fegyverkezési verseny folytatására.

Az USA és Anglia a 80-as években egyetértettek az Európa lerohanását tervezgető Szovjetunió veszélyességében, olyannyira, hogy 1983 őszén a nyugat-európai parlamentek megszavazták, hogy újabb amerikai fegyvereket telepítsenek Európába. Ebben a feszült helyzetben az egész világ meglepetésére döntött úgy az angol miniszterelnök, hogy Magyarországra látogat. Bár a Szovjetunió le akarta állítani ezt a látogatást, de ekkor sok esetben már csak névleg volt feltétlen szovjethű a magyar külpolitika.

A látogatás és a nyugati kapcsolatok fejlesztése Magyarország számára az eladósodás miatt volt nagyon fontos. A Kádár rendszer ugyanis a 70-es évek világpiaci hitelbőségéből finanszírozta jóléti intézkedéseit. Az évtized végén azonban az olajválság hatására romlottak a cserearányok, a Szovjetunió több árut kért az olajért. Ezzel egy időben a világpiaci kamatlábak is emelkedtek. 1982 tavaszára Magyarország a kamatokat is alig bírta fizetni, az ország a csőd szélére jutott. A Nemzetközi Valutaalaphoz folyamodtunk hitelért, amit a szovjet ellenkezés ellenére Amerika támogatásával el is nyertünk.

Magyarország egy lépéssel a Szovjetunió előtt

Magyarországon a 80-as években felgyorsult a gazdaság átalakítása, amit a Szovjetunióban Gorbacsovhoz kötnek. Margaret Thatcher magyarországi látogatásán érzékelte, hogy vannak kommunista politikusok, akikkel érdemes tárgyalni. Részben ennek folyományaként 1984-ben Angliába invitálták az akkor még PB tag Gorbacsov-ot. 1985-ben, Gorbacsov mint pártfőtitkár Genfben találkozott Reagan elnökkel is. 1985-ben Kádár János is meghívást kap az Amerikai Egyesült Államokba, de jogfolytonossággal oda már Grósz Károly megy 1988 nyarán.

A látogatás viszonzása és részben már a hidegháború lezárásaként 1989-ben George Bush is ellátogatott a régió változásaiban élen járó Lengyelországba és Magyarországra. 1990-ben Margaret Thatcher is újra hazánkba érkezett, tárgyalt Antall Józseffel, az újra szabadon választott miniszterelnökkel és az akkori változások tükrében nagyon pozitív jövőt jósolt Magyarországnak.