Patkolt már másfél centis kecskepapagáj- és méretes emutojást is, de a fűrészeléstől sem riadt vissza Koszpek József. A világrekordot pedig egy strucctojással döntötte meg, amelyre 1119 patkót szegelt fel. A székesfehérvári mester rádiónknak elmondta, a tojáspatkolás a kovácsmester ügyességének bizonyítására alakult ki, és mára nagyon ritka hivatás. Hatalmas türelem is kell hozzá – húsvétra például már tavaly nyáron elkezdte a munkát a mester.

A tojáspatkolás mesterségét tulajdonképpen a szakmai büszkeség hozta létre. Az 1800-as években ugyanis a kovácsinasok a hároméves gyakorlatot záró vizsgán rendszeresen kapták azt a feladatot, hogy patkoljanak meg egy tojást, bizonyítandó kézügyességüket. Koszpek József sem tojáspatkolónak született: építész technikusként érettségizett 1957-ben, majd édesapjától kitanulta a lópatkolás művészetét. A tojással csak apja halála után kezdett el foglalkozni. Egy strucctojás belsejében például megörökítette édesapja kovácsműhelyét is. „Nagyjából 50 évvel ezelőtt patkoltam utoljára lovat, és 1985-ben kezdtem el a tojáspatkolást” – emlékszik vissza a mester. Mondhatni, hogy a mesterséget tökélyre vitte, hiszen munkái szerte Európában kiállítások részeit képezik, bekerült a Guiness-rekordok könyvébe is. Kezdetben több tojás összetört a kezében, azonban ez nem vette el a lelkesedését. Különös büszkesége a matrjoska módjára egymásba nyíló liba-, gyöngytyúk- és zebrapintytojás, de nem riadt vissza attól sem, hogy kettéfűrészeljen egy példányt és bekeretezve kitegye a falra.

Komoly kézügyesség és határtalan türelem szükséges a tojáspatkoláshoz, ezért is lehet már csak nagyon kevés mesterember. Kézügyesség, hiszen az alapanyag törékeny és sokszor nagyon apró eszközökkel kell dolgozni, illetve türelem, mivel a tojások előkészítése már a patkolás előtt fél évvel megkezdődik. “Kifújjuk a tojást, aztán egy jó fél évig száradnia kell, hogy a mésztartalom és a belső hártya rendesen megszáradjon. A mostani húsvétra már tavaly nyáron elkezdtem készíteni” – magyarázza a csúcstartó patkoló hozzátéve, nagyon fontos a tojás keménysége, mésztartalma. Tápon nevelkedett tyúk nem is tud megfelelőeket tojni, tehát már az sem mindegy, hogy mit eszik a baromfi. “20 év óta ugyanazokhoz megyek Jánoshalmára vagy az Alföldre.” A kész tojáshoz elképzeli a patkókat, amelyeket saját titkos összetevőkből, maga kovácsol meg a szegekkel együtt, majd helyez fel a tulajdonképpeni héjra. Koszpek József minden munkáját aláírja, de - mint mondja – enélkül is felismerné őket, mert a technika, a megformálás mindenkinél egyedi.

A Guiness-rekordot a mai napig Koszpek József tartja egy strucctojással, amelyre összesen 1119 patkót helyezett fel 2238 szeggel. Nagyjából 2000 munkaórán, két éven át készült ez az alkotás. A mestert azonban nem az hajtja, hogy minél több patkó kerüljön egy tojásra. “Addig teszek rá, amíg fér. Ha megtelik, akkor a végén megszámolom, mennyi van rajta” – mondja egyszerűen. Különösen büszke a Vatikáni Múzeumban található munkájára, amelyet egy német úriember adományozott a pápának, és egy magyar tyúk tojta hozzá az alapanyagot. De van egy 300 patkós műve a stuttgarti néprajzi múzeumban is, amely előzetesen egy osztrák gyűjtő tulajdonában volt, akinek tojásvagyona meghaladta a 18 ezer darabot. Van munkája Münchenben, Svájcban és több más európai országban is, valamint képviselte már hazánkat az Európai Parlamentben is.

Patkolt már gyöngytyúk-, emu- és kecskepapagáj tojást, piros és fekete tojást, készített horoszkópos, címeres tojást és megrendelésre olykor – idős kora ellenére – még most is előveszi speciális szerszámait. Olyannyira sokat patkolt, hogy mikor tavaly útlevelet szeretett volna csináltatni kiderült, hogy ujjlenyomatai teljesen eltűntek, kisimultak az ujjai. Ennek ellenére egy percét sem bánja, szereti hivatását, és ha lehetne tanítaná is. Azért akadt olyan, akinek már továbbadta tudományát, de a világrekorder tojáspatkoló szerint rohanó világunk nem kedvez egy ilyen időigényes elfoglaltságnak.