A feketegazdaság a magyar GDP 22 százalékára rúgott 2013-ban, míg Szlovákiában 15, Ausztriában 7,5 százalék volt ugyanez az arány. Az elmúlt években a feketemunka mértéke hazánkban csak 1 százalékkal csökkent. A Randstad által készített Flexibility at Work 2014 tanulmány szerint a számla nélküli, illegális pénzmozgások csökkentésével és az atipikus munkavégzés megkönnyítésével tovább lehetne fehéríteni a gazdaságot.

Magyarországon a GDP 22,1 százaléka származott nem adózott munkavégzésből 2013-ban. A feketegazdaság aránya az elmúlt években lassú csökkenést mutatott: a gazdasági válság kibontakozása után, 2009-ben 23,5 százalék volt, azóta évente néhány tized százalékponttal lett kisebb. A Randstad által Flexibility at Work 2014 riport néven publikált átfogó elemzésben összesített adatok szerint ez nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára kiterjedő tendencia, ugyanakkor még mindig nagy különbségek vannak az egyes országok között a feketegazdaság nagyságát tekintve.

A szomszédos országok közül például Szlovákiában 15, Ausztriában pedig 7,5 százalék volt a feketegazdaság aránya, míg Szlovéniában 23,1 százalék, Horvátországban és Romániában pedig 28,4 százalék volt ugyanez az arány. „Európa egyértelműen nyugati és keleti szektorra osztható a feketegazdaság tekintetében, és sajnos Magyarország a választóvonal rosszabbik oldalára esik, míg Szlovákiában a nyugat-európai értékekhez hasonló arányt mértek” – elemezte az adatokat Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója.

A magas adó az oka mindennek?

A Randstad által készített elemzés több szempontból is vizsgálta, hogy van-e kapcsolat az egyes országokban az adóterhek nagysága és a feketemunka elterjedtsége között, és nem talált statisztikailag jelentős összefüggést. Több észak- vagy nyugat-európai államban, például Finnországban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban vagy Dániában a magyarnál jóval magasabbak az adóterhek, mégis a hazainál jóval kisebb, 10-15 százalékos a feketemunka aránya. „A kormány által tett erőfeszítések a munkát terhelő adóterhek csökkentésére egyelőre nem hozták meg a kívánt áttörést. A munkáltatói és munkavállalói adóelkerülő játszma folytatódik, a munkáltatók, önfoglalkoztatók nem tartanak eléggé a szankcióktól, a munkavállalók érdekérvényesítő képessége pedig korlátozott” – tette hozzá Baja Sándor.

Kevesebb szabályra és csúszópénzre lenne szükség

A Flexibility at Work 2014 riport az adóterheken kívül több más tényező hatását is vizsgálta. „Ezek közül néhány eléggé nyilvánvaló, jelentős például az összefüggés a számla nélküli, illegális pénzmozgások és a feketemunka nagysága között. Ha az élet számos területén találkozunk zsebbe adott összegekkel, akkor kevésbé lepődünk meg, ha a fizetésünket is így kapjuk” – magyarázta Baja Sándor. Hasonló a kapcsolat a szociális védőháló erősségével: hazánkban rövid ideig járnak csak a munkanélküli juttatások, így gyorsan bevételhez kell jutnia az embereknek. Ez rövid távon szintén a feketemunka malmára hajthatja a vizet, mivel az álláskereső a be nem jelentett munkát is kénytelen lesz elvállalni.

„Van azonban egy kevésbé nyilvánvaló faktor is: a Flexibility at Work kutatásból egyértelműen kiderül, hogy minél rugalmasabb egy országban a munkaerő-kölcsönzés és egyéb atipikus foglalkoztatás szabályozása, annál alacsonyabb a feketemunka aránya” – egészítette ki az elhangzottakat Baja Sándor. A vállalatok csak úgy őrizhetik meg a hatékonyságukat, ha folyamatosan a gazdaság gyorsan változó igényeihez igazítják a működésüket, ez pedig a munkaerő tekintetében is a rövidebb távú, rugalmas szerződésekkel biztosítható. „Amennyiben erre van legális, egyszerű lehetőség, a vállalatok és a munkavállalók mellett az állam is profitálhat a rugalmas foglalkoztatási formákból” – tette hozzá Baja Sándor.